Tiszta magyar városba küldték a német szülők fiokat tanulni, célozván egyszersmind a magyar nyelv elsajátítására is; megkérték e célból a tanítót, hogy ne engedjen neki másképp, mint magyarul beszélni. Törje, ahogy tudja. A tanító nagy buzgóságában nemcsak a fiúnak adta ki az erős tilalmat, hogy németül egy szót se szóljon, hanem a tanulótársait is felkérte, hogy mihelyst egy szót szól is németül, adják azt föl neki.
Kevés idő múlva rohan be hozzá egy fiú
– Tanító uram, Rudolf németül szólt.
– Mit mondott? – kérdi a tanító.
– Azt mondta, hogy „áhá!”
– Hát hogy kellett volna azt magyarul mondani?
– Úgy, hogy „ühüm”.