Az erdőre, legeltetni, csikót vitt a bótai paraszt. Beérvén az erdőt, a bótai oldalon kakukkszót hall. Ez a miénk– szól, s a csikót elbocsátja. Csakhamar a mecsei oldalon szólal meg a kakukk; a bótai elhallgat. Szorídd miénk! – szól a paraszt – ne hadd magad! – S mintegy éppen a biztatás sükereül, nehányat szól a bótai kakukk, de csakhamar megint elhallgat. De szólt a mecsei folyvást. Szorídd miénk! – biztatja a palóc, most már süker nélkül. Türelmetlenül mászik a paraszt egy fára, s nagy erővel mindaddig vetekszik a mecsei kakukkal, mígnem győzelme teljességéről meggyőződhetett – illetőleg azt „kiszólta”.
Azalatt a csikót megette a farkas.
A bótai paraszt nem jött azért zavarba. Kárpótlást kért a községtől, mert – úgymond – azalatt károsodott meg, míg a falu becsületének megmentésében fáradott. S teljes kárpótlást nyert.