– János! kend ellopta ennek az asszonynak a libáit.
– Ennek az asszonynak? hát sohase tudok én róla semmit.
– Hiszen rajtakapták kendet, mikor azt a tíz ludat vitte haza a hátán.
– Soha bizony. Hát ez a lúd azé az asszonyé?
– Persze, azé.
– No, ezt most hallom először.
– De nem kellett volna azt ellopni.
– No lám. Hát tehetek én arról? Ez az asszony engem megszólított, hogy lopjak neki libát, majd ő felmegy Pestre, ottan eladja. Hát én loptam neki a mezőről tízet; mit tehetek én róla, hogy éppen a saját lúdjait találtam neki ellopni?