Egyszer egy török várat ostromoltatott Mátyás király; ezalatt érkezik hozzá a török császár követje; s kívánja, hogy mindjárt vezessék a királyhoz.
Mátyás éppen az ostromágyúknál volt, ahova a várból legtöbbet lövöldöztek, tehát a követet is oda vezették; amint odaérkezik, éppen közte és a király között süvölt el egy láncos golyó, amit a várból lőttek, s rá vissza egy lövés a háta mögül, amit a várba lőttek.
A derék követ úgy megijedt erre, hogy nem tudott egyebet mondani, mint:
– Köszöntet a császár.
El is mondta ezt kétszer-háromszor is, de miután egyre lövöldöztek körülötte, úgy belemaradt szegény mondókájába, hogy utoljára sem tudott többet mondani, mint: „köszöntet a császár”.
A király nevetett rajta.