Nagy embergyilkos darab adatott valamely színpadon, a játékszemélyzet nem volt elég a meghalásra, ki kellett bérleni még valami tíz hajdút a várostól, akik a művészet iránti tiszteletből megengedjék magukat ölni.
A szerepek jól betaníttattak, rakásra kell hullani a sok lövés után, ez igen egyszerű.
Egyszerű bizony, de fatális arra nézve, aki legalul esik; aminthogy úgy is lett.
Két-három embert csak eltűrt a legelébb elhullott dalia a hátán, de mikor már a negyedik is ráesett, felmordul rá szóval:
– Eredj rólam, öcsém, mert agyonnyomsz egybe!
– Én menjek? – szólt a megdicsőült –, de én ugyan nem mehetek, mert én meghaltam.