Kelletlen szónok készült a beszédhez a megyegyűlésen, kinek még a népszerűtlenségen felül az a szerencsétlensége is volt, hogy képét szörnyen elverte a ragya.
Előre látható volt ábrázatjából, hogy egetverő szónoklathoz készül, melyet meg is kezdett ekképpen:
– Tekintetes karok és rendek! Bámulok…
Erre a szóra felkiáltott valaki a tömegből:
– Pedig mi nem vagyunk új kapu!
A szónok kissé megzavarodott a támadt kacagásra, de ismét rendbeszedte magát, s kétszerte nagyobb méltósággal kezdé rá újra:
– Borzadok…
– Talán tükörbe nézett? – kiálta fel újra az előbbeni hang; a kacagás általános lőn, a szónok kénytelen volt bosszúsan abbahagyni a beszédet, s visszaülni helyére.