ESZMÉLET NÉLKŰL...

...............................................
Eszmélet nélkűl ott függ tündéri varázsán
Dalma, szivében öröm, bú, kin özönje csatáz;
Most mosolygva bibor bimbót tör, sárga hajának
Illeti fürti közé s illan iramva megint...
Róza, ne fuss! ne siess! ah várj, egy pillanatig csak
Lásson az ifjú még mennyei álmak ölén.
Ő megyen, és Dalmát pusztító lángok emésztik,
Hőn lobogó szerelem féktelen árjaiban.
Napjai így mulnak. Jő a lány gyakran elébe:
Haj! de mit ér? iszonyú! nem viszonozza hevet.
Lészen-e, Róza! idő, melyben lágyulva szerelmed
.... csókjai közt Dalma tüzének...
...............................................

Ostfiasszonyfa, 1839. nyarán

S BOLDOG UTON...

...............................................
S boldog uton szalad életem át,
Mígnem a sír komor éjjele lát.

Oh de ha szűmnek csalna reménye,
Róza! ha másra szállna kegyed;
S karjaidon más istenűlne
Téged imádó Dalma helyett:
Úgy ne tekints ide, oh ne emeld,
Lányka, egekbe ez árva kebelt.

Vagy valamint a nap ridegen néz
Éjszak utósó földeire:
Úgy közeledjék fénye fagyasztón
Rám szemeidnek; s nézetire
Bennem az érzetek árja kihal,
Boldog idők szelid álmaival.

Ostfiasszonyfa, 1839. nyarán

MINT FŰ...

...............................................
Mint fű éles sarlónak alatta,
Hull csatázva ellen és magyar,
S hol zászlóját békesség mutatta
Eddig: ott most mindent [vér takar].
...............................................

Ostfiasszonyfa, 1839. nyarán

ÍGY NI...

...............................................
Így ni, látod ennyi az egész,
Mi van ebben?... Nemde megy?
No de hogy páratlan ne legyen,
Nesze hát még ez az egy.

Jaj! Te kis csík, már elsiklanál?
A világért sem szabad!
Három a tánc s minden, ami jó!
S így vedd három csókomat.

Ráadásul még a többihez
Tedd el a negyediket!
Bizony isten örömest adom!
Édesörömest neked!

Végre - azt mondják, úgy jó a pénz,
Hogyha megszámlálva van;
Hanem a csók csak nem pénz talán?...
Hadd legyen hát számtalan.

Debrecen, 1844. január-február

HADD MARADJAK...

Hadd maradjak (melletted, ha)
Kebleden nem, (közeledben.)

Távozám, hogy e(lpusztuljak)
S bujdosásomban (akartam,)
Ah de én távol (tetőled)
Még meghalni sem (tudhattam.)

Visszajöttem, itten (élek,)
És ha nem szeretsz (te engem,)
Meg kell halnom, (de haljak meg)
Közeledben... ez(t esengem.)

Szomorú, rideg (bús lelkem)
Ugy bolyong söt(ét magányban,)
Mint amott e (bolygó tűz az)
Éj ködében a p(usztában.)

Szatmár, 1846. október

AZ EMBERISÉG SORSA

A fának lombokat hoz a tavasz,
...............................................

Pest, 1847. március

TÜNDÉRKALAND

Halljátok csak, mik nem történtenek velem!
Mulattató lesz tán; mert tárgya szerelem.

Hétköznap-életem fásító gondjait
Lerázni, a minap kedves sétálni vitt.
Bolygék a főváros lármás utcáiban,
(Mert csak tolongás, zaj között vagyok vigan.
A természet nyugodt magányos rejtekén
Magamba szállok, és elkomorodom én.
De utcákon, holott, mint a champagnei bor
Az élet, a sürgő világ pezsegve forr;
Utcákon a lélek percenként újat lát,
S nem fonja komolyan az eszmék fonalát.
Itt enyelegve lejt virágos kocsiján
A víg szórakozás, a szép könnyelmü lyány.)

Jártam föl és alá. A tiszta égi bolt
Magasról küldte le a napsugár-mosolyt;
De a forróságon koronként enyhite
Szelid, lágy fúvalom nyájas lehelete.
Tarkán hullámozott mindenfelé a nép,
Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép.
Előttem itt pompás úrhintó roboga,
Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga.
...............................................

Szalonta, 1847. június 1-10.

MURÁNY OMLADÉKAI

Itt állt a nagy, itt állt az erős Murány,
Ezt ostromolta hajdan Veselényi
...............................................

Beje, 1847. július 4-7.

MEGJÖTT AZ IDŐ...

Megjött az idő,
Mit láta profétai lelkem előre,
S még több, ami jő,
Mit még ad az isten, a nemzetek őre...
...............................................

Pest, 1848. június

TOBORZÓ

Itt a zászló, csak, legények, alája,
Csapjatok föl Magyarország javára,
Csapjatok föl fejenként katonának,
Veszedelem fenyegeti hazánkat!

Magyarország, édes hazánk, szép hazánk,
Aggodalmas tekintettel néz reánk;
Sohse aggódj, szülőföldem, lesz elég,
Aki neked föláldozza életét.
...............................................

Pest, 1848. június

TÉGED KERESNEK SZEMEIM...

Téged keresnek szemeim,
Csak tégedet, szerelmem!
S mindenkit látnak szemeim,
Épen csak tégedet nem!
Ne látnám többé a napot, eget,
Csak láthatnálak, lelkem, tégedet!

Oh istenem, te nélküled
Milyen rideg az élet!
Inkább lennék fáradt madár,
Mely sivatagba téved,
Hol nincs számára hűs lomb, hűs patak,
Csak forró föveny, forró sugarak.
...............................................

Debrecen, 1848. október 23. - november 25.

NAGYSZOMBATI CSATA

Föl, föl magyarok,
Harcolni vitézül!
Zeng a riadó szilajúl, komoran,
Szörnyű csata készül.

Szörnyű csata lesz... jön előre az ellen,
Mint sáska-sereg!
Nem döbben-e meg,
Bármilyen erős, nagy a szív a kebelben.

Ahány a magyar,
Tízannyi a morva, cseh, német,
Kik szent jogokat s szabad embereket
Gyilkolni jövének.

"Vernek sziveink, de lekesedéstül
S nem félelem által, az ellen akárhány!
Vezess soraikra, hazánk lobogója,
Szép földi szivárvány.

De mit pazaroljuk a szót? mi teszünk
Hallgatva... előre... az ellen elé!
Nézz ránk haza! itt lesz egy új Marathon
Vagy Thermopülé!"

S harcoltak erősen,
Vad lelkesedéssel,
Az elkeserűlt szív
Órijás erejével.
...............................................

Debrecen, 1848.