BORI TAMÁS

A növénytermesztés rendszere és szerepe az EU-ban


Az európai unió gabona-, olaj- és fehérjenövény- szabályozása

A gabona-, olaj- és fehérjenövény-szektor főbb jellemzői

A GOF-termékek (Gabona, Olaj- és Fehérjenövények) a Közös Agrárpolitika 1992. évi reformja óta közös támogatási rendszerbe tartoznak. A rendszer az alábbi növényfajokat foglalja magába:

A mezőgazdasági termelés jelentős része származik ebből a termékcsoportból és ez tekinthető az EU legköltségesebb rendtartásának is. A FEOGA (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap) költségvetésének 42%-át a GOF szektorba (az ugaroltatással együtt) történt kifizetések teszik ki. Az 1996/97. gazdasági évben az EU összes hasznosított mezőgazdasági területének 42%-át, mintegy 53,6 millió hektárt vontak be gabona-, olajmag- és fehérjenövény-termelésbe, az alábbi megoszlásban:

A 47,6 millió hektár megművelt területből:

36,9 millió hektár szemes gabona,
4,8 millió hektár élelmiszeripari felhasználású olajmag,
0,2 millió hektár olajlen,
1,2 millió hektár fehérjenövény,
4,4 millió hektár szilázs, főként silókukorica,
,0 millió hektár ugarterület.
Az összes gabonatermesztés (1995-ben 177 millió tonna) tagállamonkénti megoszlását a következő ábra szemlélteti:

 

Az összes gabonatermelésen belül az egyes gabonafélék aránya a következőképpen alakul:

 

Gabonafélékből az Unió önellátottsági szintje 125% körüli, így a feleslegeket exportálni kell.

Az EU olajmag-termelésében a vetésterület alapján Franciaország (1,9 millió ha), Spanyolország (1,2 millió ha) és Németország (1 millió ha) áll az első három helyen. A repceolaj kivételével - amely az egyetlen olajmag-termék, amelyből az EU önellátottsági szintje 100%-nál magasabb - az EU hagyományos olajmag- és olajmagtermék-importőr. Ezen belül az olajmag- darák önellátottsági szintje a legalacsonyabb, mindössze 22%-os.

A fehérjenövények termelése kb. 4,4 millió tonna, amelyből 3,7 millió tonna a takarmányborsó, és 0,7 millió tonna a lóbab-termelés. Az import mennyisége 1,2, míg az exporté 0,1 millió tonna. Az önellátottsági szint 80%.

Az olajlen-egyenleg kalkulálásánál figyelembe veszik a rostlen előállításnál melléktermékként szereplő magmennyiséget is. Az EU lenmag-felhasználása 0,7 millió tonna, a termelés kb. 0,2 millió tonna, az export elhanyagolható mértékű. A felhasználás és a termelés különbözetét importból fedezik.

1996-ban mintegy 2,75 millió vállalkozás termelt gabonát, olaj- és fehérjenövényeket. Ezek közül 750 ezren termeltek az általános szabályozási rendszer szerint (nagytermelők, ld. később).

Ugyanebben az évben a farmonkénti átlagos GOF terület 18,4 hektár volt. Ebből az átlagos gabonaterület 14,2 ha, amely az 1993. évi 10,4 hektár átlag- gabonaterülettel szemben szignifikáns növekedést mutat. Ez a tendencia a tagországok nagy részében bekövetkezett gabonatermesztési koncentrációt jelzi.

A GOF-szektor közös piaci rendtartása napjainkban

Az EU gabonapiaci rendtartása a Közös Agrárpolitika (KAP) 1992. évi reformja során nyerte el jelenlegi formáját. A rendszer fő elemei a következők:

A GOF szektorban az EU kompenzációs támogatásokra és az ehhez kapcsolódó területpihentetésre vonatkozó alaprendelete közös, ezért az egyszerűség kedvéért annak rendszerét a gabonafélékre vonatkoztatva kíséreljük meg bemutatni, természetesen kitérve az egyéb GOF növényfajokra vonatkozó eltérő szabályozási elemekre is.

A kompenzációs támogatások és a területpihentetés (set-aside) rendszere

Az 1992. évi reform során - a felhalmozódott feleslegek világpiacon történő könnyebb elhelyezése, valamint a belső takarmánygabona-felhasználás ösztönzése céljából - a belső gabonaárakat jelentősen, mintegy 30 %-kal csökkentették. A termelői árak csökkenése a gazdálkodók jövedelmének jelentős kiesésével járt volna, ezért az EU bevezette az úgynevezett kompenzációs támogatást.

A kompenzációs támogatás gazdasági évenként jár, mely a GOF-növényeknél egy adott év július 1-jétől a következő év június 30-ig tart. E támogatások az úgynevezett bázisterület után járnak, mely a jelenlegi jogszabály szerint az 1989-90-91. években szántóföldként művelt vagy központi támogatással ugaroltatott átlagos GOF-területet jelent.

A GOF-szektorba tartozó növényfajok esetében a hektáronkénti támogatások összegének számítási módját a következő táblázat foglalja össze:
 

A földhasználat módja Fajlagos támogatás A támogatás mértéke
Gabona (szemes és szilázs)
54,34 ECU/t
A fajlagos támogatás a területi gabona referencia-hozamokkal szorozva. 

Különbséget lehet tenni a kukorica és/vagy öntözött területek hozamai között.

Olajmagvak
433,5 ECU/ha
A fajlagos támogatás a területi gabona vagy olajnövény referencia- hozamokhoz hozzáigazítva.
Fehérjenövények
78,49 ECU/t
A fajlagos támogatás a területi gabona referencia-hozamokkal szorozva.
Olajlen
105,1 ECU/t
A fajlagos támogatás a területi gabona referencia-hozamokkal szorozva.
"Területpihentetés"
68,83 ECU/t
A fajlagos támogatás a területi gabona referencia-hozamokkal szorozva.
 

Az EU különleges intézkedéseket alkalmaz a durumbúza esetében. Az ún. tradicionális területeken az előbbiekben felvázolt kompenzációs támogatáson felül (!) hektáronként tovább jelentős összeggel (358,6 ECU-vel, azaz 80 ezer Ft-tal) támogatja e gabonaféle termelőit.

A kompenzációs támogatásokhoz való hozzáférés alapfeltétele, hogy a bázisterület bizonyos %-át - maximum 17,5 %-ot - pihentetni kell (ún. set-aside). Ez alól a kötelezettség alól kivételt képeznek az ún. kistermelők (kb. 20 ha-nál kevesebb szántóval rendelkező termelők).

A GOF szektorra jellemző általános támogatható területkorlátozásokon túl, az EU-ban támogatható olajnövény területek nagyságát az 1992. évi USA-EU Olajnövény GATT Panel Megállapodás, az úgynevezett Blair House megállapodás is korlátozza. Az olajnövények területpihentetési kötelezettsége alapvetően megegyezik a GOF szektor egészére vonatkozó értékkel, a megállapodás értelmében azonban nem lehet 10%-nál kevesebb.

A területpihentetés miatt bekövetkező jövedelemkiesés kompenzálására a termelő támogatásra jogosult, melynek hektáronkénti összegét a fentiekben már említett regionális átlaghozam és a területpihentetési kompenzáció (68,83 ECU/tonna) szorzata adja.

A gabonafélék intervenciós rendszere

Felvásárlás

Az EU gabonapiaci rendtartásában az intervenció utolsó lehetőségként abban az esetben jöhet számításba, ha a szabadpiaci terményforgalomban a piaci ár az intervenciós alapárnál (tonnánként 119,19 ECU, azaz kb. 27 000 Ft) alacsonyabb szintre süllyedne.

Az intervenció nagyon fontos jellemzője, hogy az Unió az intervencióra felkínált teljes gabonamennyiséget - amennyiben az az előírt minimális minőségi és mennyiségi követelményeknek megfelel - köteles felvásárolni. Az intervenciós ügynökségek bármely piaci szereplőtől (tehát nem csak a termelőktől, hanem a kereskedőktől és a szövetkezektől is) kötelesek átvenni a felkínált gabonát. Intervenciós felvásárlási kötelezettség jelenleg búzára, durumbúzára, kukoricára, árpára, rozsra és cirokra áll fenn.

Az intervenciós időszak - a déli tagállamok kivételével - november 1. és május 31. közé esik. A felvásárlás az intervenciós áron történik, melyre - a minőség (nedvességtartalom, hektolitertömeg, fehérjetartalom) függvényében - felár adható vagy levonás eszközölhető. Az intervenciós ár minden gabonafélére azonos, tonnánként 119,19 ECU, azaz kb. 29 000 Ft összegű.

Az intervenciós készletek értékesítése

Az intervenciós készletek értékesítése a bel- vagy külpiacon pályázatos úton történik meg.

Export-import szabályozás

Engedélyezési rendszer

A gabona közös piacszervezésének hatálya alá eső termékek közül bármelyiknek a Közösségbe történő importálása vagy onnan történő exportálása olyan import- vagy exportengedélyhez van kötve. Az import- vagy exportengedély az egész Közösségben érvényes. Az engedélyek kibocsátása biztosíték letétbe helyezéséhez van kötve, amely garantálja, hogy az importot vagy exportot az engedély érvényességi idején belül végrehajtják; a biztosíték teljes egészében vagy részben elkobzásra kerül, ha az ügyletet nem, vagy csak részben bonyolítják le. Az engedélyezés csak az export- és importfolyamatok nyomon követését szolgálja.

Az exportengedélyek gabonafélékre általában a kibocsátás hónapját követő negyedik hónap végéig érvényesek.

Exporttámogatás

Az exporttámogatások áthidalják a relatíve magas EU-n belüli árak és az alacsonyabb világpiaci árak közötti szakadékot, ezáltal az Unión belül megtermelt termékek a világpiacon versenyképessé válhatnak.

A támogatás mértékét több tényező is befolyásolja: az EU-n belüli ellátás biztonsága, az Unió piacán a jelentős áringadozások elkerülése, a Közösségen belül és a más exportáló országokban uralkodó árviszonyok, a szállítás költségei, valamint a WTO-val (Világkereskedelmi szervezet, a GATT utódszervezete) szembeni elkötelezettségek.

Az exporttámogatások megállapítása nem automatikus: túlnyomó részének odaítélése pályázatos rendszerben történik, míg a gabonafélék kisebb mennyiségeire és elsődlegesen feldolgozott termékeire adható támogatás összegét előre meghatározzák. Az exporttámogatásokkal kapcsolatos döntések Brüsszelben születnek.

Amennyiben a világpiaci árak elérik vagy meghaladják a Közösségbe irányuló, maximális vámmal terhelt importárat, exportadó kivetésére kerüljön sor. Ennek célja a gabonafélék EU-ból történő kiáramlásának visszaszorítása. Az exportadó mértékét a belső piaci ellátás kiegyensúlyozása és a világpiaci áralakulás határozzák meg.

Import

Az EU-ban a GATT, illetve az EU és USA között megkötött ún. Blair House egyezmény hatályba lépését követően - a többi mezőgazdasági termékhez hasonlóan - a gabonafélék piacvédelmében is alapvető változás következett be. A változás főbb elemei a következők:

a továbbiakban import-lefölözés korlátozás nélkül nem alkalmazható, a GATT egyezmény fix vámkorlátokat tartalmaz;

a gabonafélék közül azonban a búza, a durumbúza, a rozs, az árpa, a kukorica és a cirok estében a vámot elsődlegesen nem a GATT fix vámtétel, hanem a Blair House egyezmény alapján határozzák meg;

más agrártermékek piacvédelméhez hasonlóan, a gabonafélék importjánál is - a GATT védelmi záradék keretében - meghatározott mennyiségi- és árváltozás esetében pótvám szabható ki.

A Blair House egyezmény értelmében a maximális vámtarifájú importár (MVI) maximum 55%-kal haladhatja meg az EU intervenciós alapárát (vagyis jelenleg tonnánként maximálisan 184,74 ECU - 45 000 Ft - összegű lehet). A következőkben az MVI alapján történik az import-lefölözés, melynek mértéke az MVI és a gabona-kategóriánként kéthetente kalkulált reprezentatív cif importár különbségével egyenlő.

Amennyiben a Bizottság az MVI lefölözési rendszer keretében megállapított lefölözési összeget nem tartja elegendőnek a szükséges piacvédelem biztosításához, saját hatáskörben az MVI alapú lefölözés helyett a GATT-ban lekötött legmagasabb vámtételeket alkalmazhatja.

Abban az esetben, ha még a fix vámtételek sem nyújtanának elegendő védelmet, alkalmazható a GATT egyezmény piacvédelmi záradéka, amely mennyiségi és ár alapon vámpótlék kiszabását teszi lehetővé. Ezek nélkül nem működtethető hatékony piacszabályozás.

Intézményrendszer

Az Uniós előírások szerint a szántóföldi támogatásokkal, az intervencióval, az export-import ügyekkel kapcsolatos feladatok ellátására, valamint a különböző jellegű ellenőrzések kivitelezésére minden tagállamban fel kell állítani a megfelelő intézményrendszert. E szervezetek mindegyike jelentős létszámmal, adminisztratív állománnyal rendelkezik. Az információ áramlása gyorsnak és rendszeresnek nevezhető. A termelőknek érdekük, hogy a tevékenységükről információt juttassanak el a fogadó helyekre, hiszen ez alapfeltétele a kifizetésekhez való hozzáférésnek

Az EU GOF-rendtartásának várható alakulása

Az Európai Unió Bizottsága "AGENDA 2000" címmel 1997. nyarán tette közzé a Közös Agrárpolitika reformjára vonatkozó javaslatait. Az előterjesztés GOF-szektorra vonatkozó javaslatai az alábbiakban foglalhatók össze:

A fenti pontokban említettek azonban csupán javaslatok és a végleges döntésig várhatóan több változtatás is születik majd. Annyi azonban nagy valószínűséggel előre látható, hogy a gabona-szabályozás jelenlegi rendszerében, elveiben alapvető változások nem-igen lesznek.

Vetőmag-szabályozás

Az EU belső vetőmagpiacának szabályozása röviden a következő:

Egyes, jogszabályban meghatározott növényfajoknál, illetve fajtacsoportoknál a Bizottság az előállított vetőmag termékegységére (általában 100 kg-ra) vetítve direkt termelési támogatást határoz meg. A támogatott fajok, fajták listája, illetve a támogatás mértéke kétévenként kerül meghatározásra és kihirdetésre. Piaci zavarok esetén a lista ezen időszakon belül is változtatható.

A szabályozás általánosságban a következő növényfajok vetőmagjaira terjed ki: rizs, tönkölybúza, egyes pillangósnövények, olajosmagvak, bizonyos fűfélék, kukorica és cirokfélék.

A külpiaci szabályozás gyakorlatilag a hibridkukorica és cirokfélék vetőmagjának belső piaci védelmét jelenti. A Bizottság által megállapított referenciaár és az importár összehasonlítása alapján szükség esetén az Unióba érkező import-vetőmagvakra kiegészítő illeték vethető ki.

Az EU rizspiaci szabályozása

Az EU rizspiaca alapvetően az indica (hosszú szemű rizs) és a japonica (gömbölyű vagy középhosszú szemű rizs) fajokból áll. Az EU termelésének döntő többsége japonica, habár az északi tagállamokban a kereslet csaknem 100%-ban az indica rizsre irányul. Ennek legnagyobb részét hántolt formában importálják.

Az EU-ban 365 ezer ha-on folyt rizstermesztés, mely valamivel több, mint 2 millió tonnás megtermelt rizsmennyiséget jelent. A rizstermesztő országok - a vetésterület csökkenő sorrendjében - Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Görögország és Portugália.

Az EU rizsszabályozása mind az alaptermékekre (ld. fogalmak), mind pedig a feldolgozott rizstermékekre - rizslisztre, rizsdarára, durva őrlésű rizslisztre, rizspehelyre, rizspelletre, rizskeményítőre - kiterjed.

A piaci rendtartás elemei nagyfokú hasonlóságot mutatnak a gabonaféléknél folytatott rendszerrel, vagyis a rozstermesztés esetében is működik a kompenzációs támogatások és az intervenció rendszere, valamint az export-import szabályozás is nagyrészt azonos elvek szerint működik. A külpiaci szabályozás fontos eleme, hogy az EU egyes országokkal szemben kedvezményes importkvótákat állapított meg. az Indiából és Pakisztánból származó basmati rizsre, valamint az ACP (afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni) országokból és Bangladesből importált rizsre.

Az Európai Unió közös cukorpiaci rendtartása

Az Európai Unió a kifinomult, továbbá szigorúan szabályozott és ellenőrzött cukorpiaci rendtartása révén sikerrel zárta el belső piacát a világpiac fejleményeitől. Részesedése a világ cukortermeléséből igen jelentős, hiszen az évente megtermelt 115-125 millió tonna cukorból 15-16 millió tonnát az EU-ban állítanak elő. A 11,8-12,6 millió tonnás belső felhasználás mellett mintegy 5-5,5 millió tonnát exportálnak. A főbb exportőrök Franciaország (2,5-2,8 millió tonna), Németország (1,3-1,6 millió tonna) és Belgium (0,8-1,4 milliót tonna). Ugyanakkor jelentős az EU cukorimportja is (1,9-2,2 millió tonna), amely döntő részben preferenciális nyerscukor importját (1,6 millió tonna) jelenti. Különféle többoldalú megállapodások keretében nagyrészt vámmentesen, illetve minimális vám megfizetése mellett kerül az EU piacára nyerscukor, melyet elsősorban fejlődő államokból (az ún. ACP - afrikai, karibi és csendes-óceáni - országokból, illetve Indiából) hoznak be az európai cukorfinomítók nyersanyag-szükségletének a fedezésére.

Az EU-ban 1,9-2,1 millió hektáron, kiváló (45-60 tonna/ha nyers cukorrépa) termésátlagokkal termesztenek cukorrépát. A legnagyobb termelők Franciaország és Németország, ahol az összesített vetésterület megközelíti az egymillió hektárt.

Emellett a cukortartalom is magas: az európai átlag valamivel 16% felett van, néhány tagállamban pedig a 17-18%-ot is eléri.

A rendtartás főbb jellegzetességei

A cukorpiaci gazdasági év július 1-jétől június 30-ig tart. A rendtartás hatálya alá a következő termékek tartoznak: répacukor, nádcukor, izoglükóz, cukorrépa, cukornád, melasz, inulinszirup és bizonyos egyéb cukrok. A Közösségi cukorrendtartás négy fő módon különbözik a "normál" közösségi támogatási rendtartásoktól:

Az intervenciós felvásárlás nem a termelők által előállított termékekre (cukorrépa, cukornád), hanem a feldolgozott termékekre (cukor stb.) vonatkozik.

Az EU által biztosított értékesítési- és árgarancia nem nyílt végű, hanem termelési kvótákra korlátozott.

A termelési többlet elhelyezése miatt jelentkező költségek jelentős részét - a termelési illetéken keresztül - a termelők viselik.

A jelentős mennyiségű kedvezményes import rendszere.

A támogatási rendszer három mechanizmusból áll:

A kizárólag cukorra meghatározott országos termelési kvóta a tagállam tulajdona, mely a vállalatokon keresztül az egyes gyáraknak kerül szétosztásra. A kvóta nem képezheti adás-vétel tárgyát vállalatok, gyárak, illetve tagországok között. A kvótán belül termelt cukor viszont szabadon értékesíthető.

A kizárólag cukorra meghatározott országos termelési kvóta a tagállam tulajdona, mely a vállalatokon keresztül az egyes gyáraknak kerül szétosztásra.

A kizárólag cukorra meghatározott országos termelési kvóta a tagállam tulajdona, mely a vállalatokon keresztül az egyes gyáraknak kerül szétosztásra. A kvóta nem képezheti adás-vétel tárgyát vállalatok, gyárak, illetve tagországok között, a kvótán belül megtermelt cukor viszont szabadon értékesíthető.

A termelési kvóta - amelyet cukorra, izoglükózra és inulinszirupra külön állapítanak meg - két részből: "A" és "B" kvótából áll.

Az "A" és "B" kvóta együttesen adja a maximális kvótát. A "C" termelés a maximális kvóta feletti termelés, amely az EU belső piacára nem kerülhet; ezt a mennyiséget támogatás nélkül az EU-n kívülre kell exportálni.

Intézményes árak és illetékek

Az EU cukorra vonatkozó intézményes árai a fehércukorra megállapított irányár, az ennek 95%-át kitevő intervenciós ár, a termelőket támogató répa alapár, illetve az ebből a - "A" kvóta esetében 2, "B" kvóta esetében maximum 39,5%-os - termelési illeték levonásával kalkulált minimális répaár.

Az EU a termelési illetékeket annak érdekében veti ki, hogy kompenzálja a közösségi költségvetés kiadásait a kvótacukor világpiaci értékesítésekor fizetett export-visszatérítés miatt (ezt nevezik "önfinanszírozó rendszer"-nek). Ezt részben a cukorrépa-termelők, részben a feldolgozók fizetik.

Raktározási költség-visszatérítés

A cukor piaci kínálatának időbeni egyenletessége céljából, tekintettel a répacukor termelésének szezonális jellegére, raktározási költség-visszatérítést fizetnek a gyáraknak, illetve a specializálódott cukorkereskedőknek és az intervenciós ügynökségeknek.

Szakmaközi egyezmény

Részletes szabályozás szükséges annak érdekében, hogy a feldolgozók a számukra nyújtott kedvezményeket továbbadják a termelőknek a termeltetési szerződések keretében. Ehhez minden tagországban szükség van egy Szakmaközi Egyezményre, amely a cukorfeldolgozók és a répatermesztők elismert képviselői között jön létre. A Szakmaközi Egyezmény - mely alapvetően az ipar és a répatermesztők egyezségén alapul - szabályozza a teljes szerződéses jogviszonyt a termesztők és a feldolgozók között.

A borágazat szabályozása az EU-ban

Általános helyzet

Az Európai Unió, mint a világ vezető bortermelője és -fogyasztója; a világ bortermelésének átlagosan 60-, fogyasztásának 55 %-át adja és ma már a világ borfeleslegének megközelítően 25 %-áért felelős. Legnagyobb bortermelői és egyben vezető borexportőrei: Olaszország, Franciaország és Spanyolország.

Szőlőtermő területe 3,345 millió hektár (1994/95-ös adat). A hektáronkénti termésátlag országonként eltérő, közösségi szinten 40-50 hl/ha körül alakul. Az összes termésmennyiség így 150-180 millió hl.

A közös borpiaci szervezet főbb elemei

A rendtartás fő célja, hogy a fogyasztók ellátását elfogadható áron és minőségben garantálják. A bor azon termékek közé tartozik, melyek esetében a Római Szerződés mezőgazdaságra vonatkozó egyik fő célja - az önellátás - megvalósult, sőt jelentős túltermelés is kialakult.

A piacszabályozási intézkedések szinte kizárólag az asztali borokra vonatkoznak. Ezeket gyakorlati célokból a termőhelyben (és ebből kifolyólag az alkoholtartalomban) adódó különbség alapján két csoportba (vörös és fehér asztali borok), ezeken belül pedig 3-3 bortípusba sorolják be.

A Tanács minden évben minden egyes asztali bor fajtára tájékoztató árat állapít meg. E mellett meghatároznak még az intervenciós küszöböt jelentő aktivizáló árat, átlagos termelői árat és reprezentatív árat. Az asztali bor árak termelési régiónként igen nagymértékben, a tájékoztató ár 66% és 155%-a között ingadoztak.

A harmadik országokkal folytatott kereskedelem terén egyrészt a termék alkoholtartalmára vonatkoztatott importvámmal kísérlik meg a belső piacok stabilizálását, másrészt támogatják az asztali borok exportját.

A túlkínálat miatti nyomott piaci árak elleni védekezésnek több eszköze van: bortárolási támogatás, a szőlőmust felhasználásának támogatása, valamint a feleslegek levezetésének fő eszközei, a lepárlási intézkedések.

Ugyancsak a feleslegek kialakulásának megakadályozását szolgálják az ültetvénykivágási támogatások.

A borpiaci szervezet jelen formában való fenntartása és finanszírozása igen sokba kerül a Közösségnek. Jelenleg ugyan a túltermelés megállni látszik, kérdés azonban, hogy ez időjárási okokra vezethető-e vissza, vagy pedig a piacszabályozó intézkedések hatásának tudható be. A termelést erősen támogató rendszer ellentmondásainak kiküszöbölése érdekében a Bizottság fokozatosan csökkenti a lehetséges intervenciós intézkedéseket és 1994-ben reformjavaslatot is készített. Ezt a reform-tervet ugyan a tagállamok igen eltérő érdekei miatt nem fogadták el, de várható, hogy az ágazati rendtartás jelentősen átalakul. Ennek a mikéntje azonban a brüsszeli szakértők előtt sem ismert, s a csatlakozáskor várhatóan érvényben levő rendszer ismeretének hiánya Magyarország számára is megnehezíti a csatlakozási felkészülést.

A borpiaci szervezet működését biztosító rendelkezések

Az EU borpiaca működtetésének alapját az igen alapos nyilvántartás jelenti. A piaci helyzet felmérésére tízévente minden 500 hektárnál nagyobb termőfelülettel rendelkező tagállamban alapvető statisztikai felmérést kell végezni, mely tartalmazza az ültetvényekben található fajták nevét és a tőkék korát. Az alapfelmérések minden olyan szőlőültetvényre kiterjednek, amelynek termését szőlő, szőlőmust, bor vagy vegetatív szaporítóanyag formájában értékesítik. A statisztikai felmérések mellett előírás egy igen részletes kataszteri nyilvántartás vezetése is.

Az ültetvények telepítésének engedélyezését néhány kivételes esetre korlátozták (például anyatelepek, kísérleti ültetvények létesítése). Minőségi bort adó ültetvények akkor létesíthetők, ha az adott termék utáni kereslet a kínálatot messze meghaladja.

A borpiaci rendtartás szigorúan szabályozza az újratelepítési jogot is.

Ha a termelési előrejelzések komoly egyensúlyzavart mutatnak, a szerkezeti feleslegek levezetése érdekében a Tanács elrendelhet szőlőültetvény-kivágást, átalakítási támogatást vagy más intézkedéseket.

A jó minőségű, a piacon jól értékesíthető borok készítése érdekében a szőlőfajták osztályozásának alapvető szabályait és a borszőlő-fajták osztályozását szabályozó rendeletek az egyes fajtákat az "ajánlott", "engedélyezett" és "ideiglenesen engedélyezett" kategóriákba sorolják.

Az EU területét az alaprendelet a borászati szabályozás eltéréseinek szempontjából különböző bortermelő zónákra osztotta fel.

A "szakszerű borkészítés" biztosítása érdekében a Közösség rendeletekben szabályozza a borászati eljárásokat, a cukrozást, a sav hozzáadását és a savtalanítást, a kénezést valamint más borászati adalékanyagok használatát. E szabályok részben a szőlőtermesztési zónák klimatikus adottságainak és fajtahasználatának megfelelően változnak. Rendeletek szabályozzák a Közösségben alkalmazható analitikai módszereket is.

Annak érdekében, hogy az egyes megnevezések minőségre vonatkozó imázsának védelme által elősegítsék az Unión belüli szabad borforgalmat és így védjék a fogyasztót is, rendeletek szabályozzák a címkézést, a kísérő dokumentumokat, számlákat, stb.

A nagyszámú közösségi szőlészeti-borászati rendelet ellenére az EK sok területet a tagállamok hatáskörében hagyott. Mindenek előtt a minőségi borok piacának szabályozása tartozik ide, melyről az EU csak a keretfeltételek megadásával rendelkezik. Az egyes borvidékek lehetősége ill. feladata a borvidék specifikus termelési szabályozásának kidolgozása. Ilyen módon várhatólag a mi nemzeti sajátosságaink elismertetése sem ütközik majd különösebb akadályokba.

Az Európai Unióban rendeletek sorolják fel a minőségi borok esetében használható védett földrajzi eredetmegjelöléseket. Az EU harmadik - az Unión kívüli - országokkal is köt kétoldalú eredetvédelmi megállapodásokat. A Magyarországgal kötött ilyen jellegű egyezmény aláírására 1993-ban került sor.

A friss zöldség és gyümölcs piacszabályozása az Európai Unióban

Termelés és kereskedelem

Az Európai Unió mezőgazdasági területének 4%-án, közel 6 millió hektáron termesztenek zöldség- és gyümölcsféléket, melyek értéke a teljes mezőgazdaságban termelt érték 15-20%-a. A fő termékek: a paradicsom, a karfiol, az uborka, a saláta és az articsóka, illetve az alma, a körte, az őszibarack, a kajszi és a citrusfélék.

A 15 tagállam éves zöldségtermelése 40-45 millió tonna, gyümölcstermelése - a citrusfélék 9 millió tonnás termelését nem számítva - 30-35 millió tonna, a világ zöldség-gyümölcs termelésének 10%-a. Az EU a világ legnagyobb zöldség- (3,9 millió tonna), illetve gyümölcsimportőre (1 millió tonna), ugyanakkor exportja is jelentős (2, illetve 1 millió tonna). Az EU-n kívüli országokkal folytatott kereskedelemnél még jelentősebb a tagállamok közötti, elsősorban délről északra irányuló belső export-import. A külső import nagy részét a gyümölcsfélék esetében a szezonon kívüli alma és citrusfélék teszik ki, míg a zöldségfélék közül a paradicsom a legjelentősebb importcikk.

A fenti mennyiséget mintegy másfél millió - rendszerint családi - gazdaságban termelik meg. Ezek háromnegyede vegyes profilú (a zöldség vagy gyümölcs mellett gabonatermesztéssel, állattartással is foglalkozó) gazdaság, alacsony termelési mennyiséggel. Közülük mintegy 100 000 gazdaság foglalkozik kizárólag zöldségtermesztéssel, ezek a termelés 50%-át, illetve 300 000 család gyümölccsel, amelyek a termelés 70%-át adják.

Az Európai Unió legjelentősebb termelő országai - zöldség és gyümölcs esetében egyaránt - Olaszország, Spanyolország és Franciaország. Magyarország - a 100-120 000 hektáron megtermelt 1,7-2 millió tonna zöldségével és a 90 000 hektáron megtermelt 0,8-1 millió tonna gyümölcsével - csatlakozása után a "középmezőnyben" fog elhelyezkedni.

A zöldség-gyümölcsértékesítés szerkezete az utóbbi évtizedekben erősen megváltozott: a hagyományos értékesítési formák (helyi és nagybani piacok, zöldségboltok) szerepe egyre csökken, a szupermarket-hálózatoké viszont folyamatosan növekszik. A szupermarketek aránya korábban főleg az északi, a zöldség-gyümölcs jelentős részét importból beszerző országokban volt jelentős (Skandinávia 80%, Németország 70%), de ma már Olaszországban és Spanyolországban is eléri a 30-40%-ot. A szupermarketek hatalmas piaci erővel rendelkeznek, mivel Európa-szerte mindössze 5-10 óriáscégről (ilyenek pl. a nálunk is jól ismert Metro vagy Spar hálózatok) van szó. A kereslet koncentrálódásának ellensúlyozására a termelők egyre nagyobb arányban hoznak létre értékesítő szervezeteket. Jelenleg több mint 1300 ilyen szervezet működik az EU-ban, és ezek értékesítik a nagykereskedelem felé a zöldség-gyümölcs közel 50%-át.

A piacszabályozás reformja

Az EU-ban a zöldség-gyümölcstermesztés a lazán szabályozott mezőgazdasági tevékenységek közé tartozik. Termelést bárki szabadon folytathat, kvóták nincsenek. Az alkalmazott minőségi előírások fő szerepe az, hogy az összes piaci szereplő számára tiszta versenyfeltételeket teremtsenek.

Termelők Értékesítő Szervezetei

A Termelők Értékesítő Szervezetei (TÉSZ-ek) termelők - természetes vagy jogi személyek - által, elsősorban termékeik - zöldség és gyümölcs - közös értékesítésére létrehozott értékesítő vagy beszerző-értékesítő szövetkezetek. A TÉSZ-eknek komoly hagyományai vannak az Európai Unió országaiban, hiszen az első szövetkezeteket több mint száz éve hozták létre a holland termelők. Ma az EU zöldség- és gyümölcstermésének közel felét TÉSZ-ek értékesítik. A szervezettségből adódó előnyök mellett a TÉSZ-ek jelentőségét az is növeli, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat esetében az EU a támogatást nem az egyes termelőknek, hanem az általuk létrehozott TÉSZ-eknek adja, fejlesztési és beruházási programjaik megvalósításához.

Támogatások

Intervenciós felvásárlási támogatást az EU 16 terméknél biztosít. Egyéni termelők csak TÉSZ-eken keresztül részesülhetnek intervenciós kifizetésekben. Az EU legfontosabb egyéb támogatási formái a következők:

 
A következő ábra segítségével áttekinthetjük, hogyan jut el a beszerző-értékesítő szövetkezetek közreműködésével az áru a termelőtől a fogyasztóig.

BESZERZŐ-ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETEK MŰKÖDÉSE

Az EU-n kívüli országokkal folytatott kereskedelem

Az Unión belüli magasabb árszint (s ezen keresztül a termelők magasabb jövedelemszintje) érdekében az EU vámokkal védi piacát és exporttámogatást nyújt az EU-n kívüli, ún. harmadik országokkal folytatott kereskedelemben.

Import

Minden termékre vámot határoznak meg, amelyek az EU szezon ideje alatt rendszerint magasabbak. Az EU termelőinek védelme érdekében egyes, az Unióban nagy mennyiségben termelt termékekre bizonyos időszakokban a belépési ár-rendszer vonatkozik. A - meglehetősen magas - belépési ár alatt importált termékekre a vám mellett kiegészítő vámot is kell fizetni.

Export

Exporttámogatást csak bizonyos termékekre és korlátozott mennyiségben nyújt az EU. A támogatás igényléséhez exportengedélyt kell kérni (ez egyébként nem szükséges). Az exporttámogatás mértéke a célországtól függően eltérő.

Nyersdohány

Az Európai Unió 1995-ben 150 ezer hektáron folytatott dohánytermesztést. Legnagyobb termelői: Görögország (64 ezer ha), Olaszország (54 ezer ha) és Spanyolország (16 ezer ha). Az EU a világ dohányexportjának kb. 15, importjának közel 30%-áért felelős.

Az 1992-ben radikális reformon átesett piacszabályozás a következő elemeket foglalja magában:

A termelés-korlátozás rendszerének keretében az éves szinten támogatható maximális nyersdohány mennyisége EU-15 szinten 350 600 tonna. A termelés átalakítására vonatkozó intézkedések külön premizálást nyújtanak a csoportosult termelőknek, rendelkeznek egy dohánykutatási és információs alap létrehozásáról, ennek finanszírozásáról, feladatairól. Külön programot vezettek be a piac minőségi kívánalmait ki nem elégítő fajták termelésének csökkentésére.

Kereskedelmi vonatkozásban - mivel az Unióba történő importálásnál nincsenek mennyiségi megszorítások - a Közös Vámtarifa csak korlátozott védelmet biztosít. Az új intézkedések hatására nincsenek exporttámogatások sem. Intervenciós rendszer ugyancsak nem működik.

Textilnövények

Jelenleg Magyarországon a textilnövények közül a rostkender termesztésnek van jelentősége, ezért a textilnövények közül e helyen csak az erre a növényfajra vonatkozó Uniós szabályozást mutatjuk be.

A Tanács vonatkozó rendelete értelmében a szabályozásban résztvevő termelők a vetésterület után hektáronkénti támogatást kapnak, amelynek mértékét a testület kétévenként határozza meg. A termelő csak akkor kap támogatást, ha olyan szerződéssel rendelkezik, amely szerint törvényes feldolgozót lát el alapanyaggal. Az esetleges piaci kínálati-keresleti zavarok elkerülésére - szükség esetén - a terményüket tároló termelők tárolási segélyben részesülnek.

A rostnövény-kereskedelem korlátozásmentes. A viszonylag szerény nagyságú termőterület ellenére a rostnövények jelentősége nem elhanyagolható, a jövőben fontos alternatív növényeink lehetnek. A természetes anyagok iránti kereslet világszerte növekszik és egyéb célú felhasználásuk is bővül. Jó példa erre Spanyolország esete, ahol a rostlen-termesztés a támogatások hatására az 1992. évi 0 hektárról 1996-ra 46 613 hektárra növekedett.

Szárított takarmányok

A szárított takarmányokra vonatkozó szabályozás a következő termékekre terjed ki:

a) Hőkezelt vagy más módon szárított takarmányféleségek

b) Fehérjekoncentrátumok

A támogatható mennyiséget maximalizálják és a támogatást az egyes tagállamok között felosztott ún. nemzeti garantált mennyiségre fizetik. A támogatást a termékelőállító kapja meg.

Felhasznált irodalom

The Agricultural Situation in the European Union. 1996 Report. Office for Official Publications of the European Communities, 1997.

Bori Tamás: Az Európai Unió gabonarendtartása. FM EU-integrációs sorozat, Budapest, 1998.

Mikulás Ildikó: Az EU közös borpiaci szervezete. FM EU-integrációs sorozat, Budapest, 1997.

Padisák Gábor: A friss zöldség- és gyümölcspiac szabályozása az EU-ban. FM EU-integrációs sorozat, Budapest, 1997.

Somogyi Zoltán: Az olaj- és fehérjenövények piacszabályozása az Európai Unióban. FM EU-integrációs sorozat, Budapest, 1998.

Zsugyelik Gábor: Az Európai Unió cukorpiaci rendtartása. Agrárrendtartási Hírlevél, 1996. 20-21. szám, Budapest.

Zsugyelik Gábor: Az Európai Unió közös cukorpiaci szabályozása. FM EU-integrációs sorozat, Budapest, 1998.
 

Számonkérő kérdések

  1. Mi a gabonapiaci rendtartás lényege? Mit egyenlít ki a lefölözések és visszatérítések rendszere?
  2. Mit takar a közös küszöbár fogalma, és milyen célt szolgált annak bevezetése?
  3. Hogyan rendszerezzük a növénytermesztési ágazatokat, és azokra milyen mennyiségi és szerkezeti arányok jellemzők Magyarországon?
  4. Melyek a növénytermesztés exportjának főbb szabályai?
  5. Mi jellemzi a GOF-szektor közös piaci rendtartását napjainkban?
  6. Mi a lényege a kompenzációs támogatások és a területpihentetés (set-aside) rendszerének?
  7. Mit jelent a referenciahozam fogalma, és azt milyen célra használják?
  8. Mit foglal magában egy tagország regionalizációs terve?
  9. Mi jellemzi a gabonafélék intervenciós rendszerét, és abban milyen szerepet játszik a felvásárlás?
  10. Melyek az export-import engedélyezési rendszer fő jellemzői?
  11. Mi a lényege az EU exporttámogatási rendszerének?
  12. Mi a Blair House egyezmény lényege?
  13. Melyek a lefölözési rendszer kivételes szabályai?
  14. Mi jellemzi a növénytermesztés és feldolgozás intézményrendszerét?
  15. Jellemezze az EU GOF-rendtartásának várható alakulását!
  16. Milyen főbb funkciói vannak a Termelők Értékesítő Szervezeteinek?
  17. Melyek az EU-n kívüli országokkal folytatott kereskedelem főbb jellemzői és szabályai?


Tartalom