Önarckép (1839) Elefántcsont miniatűr, 90x74 mm	ÉLETRAJZI ADATOK
	A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból
	A márkusfalvi Barabás-család családfája
	A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke
	Életrajz a Pallas lexikonból
	Időrendi áttekintés
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Barabás Miklós
(1810, Kézdimárkosfalva - 1898, Budapest)

Festő, az MTA levelező tagja (1836). A nagyenyedi kollégiumban tanult, egészen fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. 1829-ben kijutott Bécsbe, ahol rövid ideig J. Ender növendéke volt. 1830-ban Kolozsvárra visszatérve, Barra Gábortól a litográfia technikáját sajátította el, melyet magas művészi színvonalon egész életén át művelt. 1831-től két esztendőt Bukarestben töltött, ahol keresett arcképfestő lett. 1834-35-i itáliai tanulmányútja igen termékeny hatással volt művészetére. W. L. Leitch angol festőtől a vízfestés technikáját s egy merőben újfajta természetábrázolást vett át. Velencében lemásolta Veronese Európa elrablása c. képét, s e műve 1835-ben Pesten nagy sikert aratott.

Ettől kezdve kisebb megszakításokkal mindvégig Pesten élt. Jelentős része volt abban, hogy Pest művészi központtá vált. Ő volt az első művészetéből megélni tudó festőnk, amit főként az tett lehetővé, hogy az arckép minden műfaját és technikáját kiválóan művelte. Szinte minden kiemelkedő kortársát megfestette, Széchenyi Istvánt, Kossuthot, Petőfit, Bemet stb. Jellemábrázoló készséget tükröző remekművei közül is kiemelkedik Liszt Ferenc és Bittó Istvánné (1874) arcképe. Igazán nagyot e műfajban alkotott. Aprólékosan megmunkált olajfestményeit, rajzait, akverelljeit gondos elmélyülés, finom színezés jellemzi. Csoportképeiben (Bencsikné családjával, 1840; A művész három leánykája, 1849) kompozíció- és rajzbeli fogyatékosságok mutatkoznak. Vásárra induló oláh család (MNG) c. életképe minden festői szépsége mellett is kissé merev maradt. Tájképakvarelljei az alföldi táj szépségének megkapó ábrázolását adják (Alföldi táj gémeskúttal stb.). Biedermeier hangulatot árasztó életképei közül kiemelkedik a többször is megfestett Galambposta (1840). Az abszolutizmus idején anyagi nehézségekkel küzdött, átmenetileg fényképezéssel, majd oltárképfestéssel foglalkozott. 1859-ben kiharcolta a Képzőművészeti Társulat megteremtését, melynek 1862-től haláláig igazgató elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselője. Önéletrajza életének és működésének, valamint kora társadalmi és művelődési viszonyainak eleven dokumentuma. Műveiből 1948-ban emlékkiállítást rendeztek.

Forrás: http://www.kfki.hu/keptar/magyar

A márkusfalvi Barabás-család családfája

Forrás: Kempelen Béla: Magyar nemes családok
http://www.arcanum.hu/gesta/

Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Barabás Miklós (Kézdimárkosfalva, 1810. febr. 10. - Bp., 1898. febr. 12.): festő, az MTA l. tagja (1836). A nagyenyedi kollégiumban tanult, egészen fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. 1829-ben kijutott Bécsbe, ahol rövid ideig J. Ender növendéke volt. 1830-ban Kolozsvárra visszatérve, Barra Gábortól a litográfia technikáját sajátította el, melyet magas művészi színvonalon egész életén át művelt. 1831-től két esztendőt Bukarestben töltött, ahol keresett arcképfestő lett. 1834-35-i itáliai tanulmányútja igen termékeny hatással volt művészetére. W. L. Leitch angol festőtől a vízfestés technikáját s egy merőben újfajta természetábrázolást vett át. Velencében lemásolta Veronese Európa elrablása c. képét, s e műve 1835-ben Pesten nagy sikert aratott. Ettől kezdve kisebb megszakításokkal mindvégig Pesten élt. Jelentős része volt abban, hogy Pest művészi központtá vált. Ő volt az első művészetéből megélni tudó festőnk, amit főként az tett lehetővé, hogy az arckép minden műfaját és technikáját kiválóan művelte. Szinte minden kiemelkedő kortársát megfestette, Széchenyi Istvánt, Kossuthot, Petőfit, Bemet stb. Jellemábrázoló készséget tükröző remekművei közül is kiemelkedik Liszt Ferenc és Bittó Istvánné (1874) arcképe. Igazán nagyot e műfajban alkotott. Aprólékosan megmunkált olajfestményeit, rajzait, akverelljeit gondos elmélyülés, finom színezés jellemzi. Csoportképeiben (Bencsikné családjával, 1840; A művész három leánykája, 1849) kompozíció és rajzbeli fogyatékosságok mutatkoznak. Vásárra induló oláh család (MNG) c. életképe minden festői szépsége mellett is kissé merev maradt. Tájképakvarelljei az alföldi táj szépségének megkapó ábrázolását adják (Alföldi táj gémeskúttal stb.). Biedermeier hangulatot árasztó életképei közül kiemelkedik a többször is megfestett Galambposta (1840). Az abszolutizmus idején anyagi nehézségekkel küzdött, átmenetileg fényképezéssel, majd oltárképfestéssel foglalkozott. 1859-ben kiharcolta a Képzőművészeti Társulat megteremtését, melynek 1862-től haláláig ig. elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselője. Önéletrajza életének és működésének, valamint kora társadalmi és művelődési viszonyainak eleven dokumentuma. Műveiből 1948-ban emlékkiállítást rendeztek. - M. B. M. emlékiratai (közli Kézdi Kovács László, Bp., 1902); B. M. önéletrajza (jegyzetekkel kiadta: Bíró Béla, Bp., 1944). - Irod. Hoffmann Edit: B. M. (Bp., 1950). - Szi. B. Vándorélet c. metszetéhez Petőfi Sándor: Vándorélet c. verse; Mándy Iván: Egy festő ifjúsága. B. M. diákévei (r., Bp., 1955).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC00523/00954.htm

A Pallas lexikon szócikke

Barabás Miklós (márkusfalvi), akadémiai képíró a III. oszt. vaskoronarend lovagja, a m. tud. akadémia levelező tagja, szül. Márkusfalván, Háromszékmegyében 1810 febr. 22., székely primipilus családból. Mint hat éves gyermek került a nagyenyedi Bethlen-kollégiumba, s 13 éves korában már teljesen önerejére volt hagyatva. Sok nélkülözést kellett szenvednie s nyomora közepett a rajzolgatásban keresett vigasztalást. Rajzai csakhamar jövedelmet is szereztek neki; vagyonosabb iskolatársai egy-egy váltó forinttal fizették az általa készített arcképeket. 1825-ben, mikor diák lett, már az iskola falain kívül is arcképeket festett. Az olajbefestést 1828. Kolozsvárott tanulta meg Gentiluomo rajzmestertől, kit csakhamar túlszárnyalt. Majd alaposabb oktatást óhajtván nyerni a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, de itt támogatás hiányában nem tarthatván fönn magát, 1830. visszautazott Kolozsvárra. Megfordult aztán Szebenben is, honnan az oláh bojárok bíztatására, 1831. Bukarestbe ment. Szerencsecsillaga itt ragyogott föl először, a Miklós cár nevenapjára rendezett estélyen, hol Kisseleff tábornokkal, a bukaresti teljhatalmú orosz kormányzóval, a későbbi híres párisi nagykövettel kötött ismeretséget. Kisseleff több megrendelést szerzett neki s Bukarestben csakhamar a bontonhoz tartozott, hogy minden előbbkelő ember a fiatal magyar művésszel arcképeztesse magát. Bukarestből, hol másfél esztendő alatt több ezer forintra menő összeget szerzett, Olaszországba indult. 1834. már Velencében találjuk, hol a képtárakban másolgatott s megismerkedett Leiten angol művésszel, a kiváló aquarell-festővel, kitől a széles kezelésű vízfestési modort, melyben később kitűnő műveket alkotott, sajátította el. Ezzel az angollal utazott Bolognán és Firenzén át Rómába, majd Nápolyba, hol van Dyk híres Danaë-ját másolta le aquarellben. Rómában idejének nagy részét híres honfitársa, Markó Károly mellett töltötte. 1835-ben visszatért hazájába és Szemere Miklós útján a közélet számos kitűnőségével ismerkedett meg. Pesten először gr. Teleki Józsefnét, azután Vörösmarty Mihályt, majd Heves vármegye számára Buttler grófot, Biharmegye megrendelésére pedig Széchenyi István grófot festette le. Betegeskedése miatt 1839. Gräfenbergbe kellett utaznia; itt Liechtenstein Károly herceget és nejét, majd a nassaui herceget, Wesselényi Miklóst és Prissnitz, a híres Blücher tábornagy unokája arcképét festette le. Gräfenbergből Szt-Pétervárra édesgették, de B. elhatározta, hogy hazájában marad s 1840. véglegesen Pesten telepedett le, hol már a következő évben nőül is vette Bois de Chesne Zsuzsanna konstanzi hölgyet, kivel Erdélyben kötött ismeretséget. 1840. nagy tevékenységet fejtett ki az első magyar műegyesület létrehozása körül, s ezen egyesület első kiállításán lépett föl a Galambposta című képével, melyet sokszor le kellett másolnia s mely metszetek útján is nagyon ismeretessé vált. Ugyanekkor egy német zsebkönyv: a Vielliebchen számára is készített rajzokat, melyeknek tárgyait a magyar népéletből vette. Ezek azonban többnyire csak egyes alakok voltak. Nemsokára aztán nagyobb kompozíciókat is készített, melyek közt legkitűnőbb a nemzeti múzeumban látható Paraszt lakodalom s ugyancsak ott a Vándorcigányok, melyhez Petőfi hosszabb költeményt irt. Mindezek igen tetszetős, élénk kompozíciók habár a mai ízlés úgy a fölfogásban, mint a kivitelben kissé édeskéseknek is találja azokat. Nevét híressé azonban nem ezek a szabad kompozíciók, hanem az általa festett arcképek tették. Ezek száma egész hosszú sort teszen. Magyarországnak alig van nevezetesebb embere e század öt első tizedéből, akit Barabás le ne festett volna; legörömestebben azonban az írókat és színészeket festette, az utóbbiakat sokszor egész alakban, a színpadi jelmezekben. Petőfi legjobb arcképeit is Barabástól kaptuk 1845. Később, midőn a művészegyesület nem fejtett ki elég tevékenységet, sőt határozottan hibás irányban kezdett működni, a képzőművészeti társulat megalapításában volt egyik főtényező. De B. nemcsak gyakorlatilag űzte művészetét, hanem annak elméleti részeivel is tudományosan foglalkozott. Sokat buvárolta különösen a távlattant, s mint a magy. tud. akadémia tagja a festészeti távlattani visszaélések és áltanokról, tartott székfoglaló előadást. B. elméleti műveiben olyan kérdéseket fejtett meg, melyekkel tán egy gyakorló művész sem foglalkozott és oly feladatokkal birkózott meg, melyekkel a szaktudomány emberei is keveset gondoltak úgyhogy hazai tudományos férfiaink a feladatok egyikét Barabás-problémának keresztelték el. Ez az oszlopokon megtörő világosság pontjainak tudományos meghatározása. Irt B. kézikönyvet a rajzolásról is, mely 1842. jelent meg három füzetben. Ezenkívül 1863. munkatársa volt az Arany János Koszorújának. A hazai képzőművészet 1877. ünnepelte Barabás ötvenéves művészi jubileumát. A veterán művész még ma is szorgalmasan dolgozik de a kiállításokon csak nagyritkán szerepel. Utolsó kiállított műve egy mosolygó fiatal leányfej volt 1889-ben.

Forrás: Pallas lexikon
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/010/pc001035.html

Fontosabb életrajzi adatok időrendi sorrendben

1810. febr. 24-én	keresztelik meg, Márkosfalván, Háromszék vm.-ben; valószínűleg febr. 22-én született.
1816. ősz-1828. jan.	Nagyenyed, Nagyszeben.
1828. jan.-1829. aug.	Kolozsvár.
1829. szept.-1830. júl. vége	Bécs.
1830. nyár-1831. máj.	Kolozsvár.
1831. nov.-1833. júl.	Bukarest.
1833. júl.-1834. jan. eleje	Erdély.
1834. jan.-1834. ápr.	Bécs.
1834. ápr.-1835. ősz	Olaszország.
1835. ősz	Bécs.
1835. nov. 8.-1838. tavasz	Pest.
1836. szept. 10.	A M. Tud. Akadémia levelező tagja.
1838. márc.-1840. tavasz	Kolozsvár.
1839. máj.	Gräfenberg.
1840. márc.-1843. máj.	Pest.
1841.	Feleségül veszi Bois de Chesne Zsuzsannát.
1843. máj.-ősz.	Tanulmányút: Németország, Németalföld, Anglia, Párizs, Svájc.
1844-1898.	Budapest.
1859. febr.	Pecz Henrikkel és Dunajszky Lászlóval együtt beadványt intéz a Polizei­direktionihoz, amiben egy Képzőművészeti Társulat felállítását kérik.
1861.	Megválasztják pestvárosi képviselőnek.
1862.	A Képzőművészeti Társulat igazgató-elnöke.
1867.	Újra megválasztják pestvárosi képviselőnek, a tanügyi bizottság tagja.
1879.	A Képzőművészeti Társulat ideiglenes elnöke.
1898. febr. 12-én	meghal Budapesten.

Forrás: Hoffmann Edit: Barabás Miklós, Művelt Nép Könyvkiadó, 1950, 61. oldal