Rudolf Alt osztrák festő múlt századi látképe a Lánchídról	ÉRDEKESSÉGEK
	Kossuth Pesti Hírlapja az alapkőletételről
	"A Lánchíd alapkövének letétele alkalmánál"
	A Lánchíd történetének naptára
	"Széchenyi Lánchídja"
	"Lánchíd-kirakó"
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Kossuth Pesti Hírlapja az alapkőletételről

"Augusztus 24-én volt tehát azon nap, amelyen e roppant építménynek alapköve letétetett. Az ünnepély délután 5 órára vala rendelve. A katonaság díszruhában a híd-bemenettől majdnem a Dorottya-utcának a német színház felé eső végéig két hosszú sorban vala felállítva. Tömérdek nép lepé el az utcákat és az úton lévő házak ablakait és karzatait. Az építőudvarba és zárgátba menni kívánóknak belépti jegy mellett ötödfélig álla szabadon a bemenet. A vendégek meg valának kérve, hogy minden szerencsétlenség és zavar elkerülése végett ne terheltessenek magokat a szabott rendhez pontosan tartani, mit a közönség more patrio meg is tőn, mert a tolás, rúgás, taszigálás a bemenetnél valóban betűszerint irgalmatlan vala és nem egy úri asszonyságot láték feldúlt fejdísszel és össze-vissza tépett öltözettel visszatérni, csak hogy legalább lélegzetét megmenthesse."

Majd tovább így folytatja a tudósítást:

"Öt órakor megdördültek Ősbudánk bástyáiról az ágyúk, ő cs. kir. fenségök Károly főherczegnek, mint ő felsége apostoli királyunk a híd alapkövének letételére kinevezett képviselőjének és a nádornak indultát jelentendő. Mintegy jó óra negyed múlva megzendült a hídudvar bemeneténél felállított katonai hangászkar zenéje, az »Isten tartsd meg« népdal melódiáját hangoztatván, az érkező fönségek elébe. Majd báró Sina György és Széchenyi István gróf vezetése alatt a fenségek, főherczegek, s nádorné ő cs. k. főh.-ségével s József főherczeggel és Erzsébet főhgnővel együtt, a Buda-Pesten lévő világi, katonai és egyházi főméltóságok kíséretében megérkezvén, többszörözött szíves »éljen«-nel fogadtatának. A fenséges személyek a számukra készített háromszínű sátorban helytfoglalván fölolvastaték Tasner hites ügyvéd és m. academiai levelező tag által a híd keletkeztének rövid vázlata."

Ennek az okiratnak pontos szövege a következő:

"A Duna partjait Buda és Pest városai közt egybekötendő állóhídnak minélelőbbi létesítése eszméjét Széchenyi István gróf eleinte néhány buda-pesti s egyéb honi lakosok magány körében, később Budapesti Hídegyesület czíme alatt alakult társaság előtt pendítvén meg, az e czélra szolgálható adatok gyűjtéséhez fogott; ugyan e végett 1832-ik évben Andrássy György gróffal Angliát is meglátogatta és az ott tapasztaltakat, saját véleményadással kísérve, ily czím alatt: »Gróf Andrássy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a Budapesti Hídegyesülethez irányzott jelentése midőn külföldről visszatérének, Pozsonyban, 1833«, külön röpiratban sajtó alá közrebocsátá. A tárgy ekképp érlelve és előkészítve, végre az akkori országgyűlés elibe került, ahol az a haza jól-létét gyarapító köz-intézetek mindenkori buzgó elősegítője, fenséges császári királyi ausztriai örökös főherczeg, József Antal János, Magyarország szeretve tisztelt nádora s helytartója és az országosan egybegyűlt rendek által pártoltatván, dicsőségesen uralkodó V. Ferdinánd, Magyarország apostoli királya legfelsőbb helybenhagyása hozzájárultával keletkezett.

Az 1836-i 26. törvényczikk, melynél fogva Buda és Pest közt álló hídnak részvénytársaság útján leendő építése elhatároztatott, és a tárgy minélelőbbi valósítása végett országos küldöttség lőn kinevezve. A hon javát és díszét czélzó újszerű törvény rendeletének életet adandó, hódosi és kizdiai báró Sina György, a Buda és Pest városai közt függő lánczhídnak saját vezérlete alatt alakítandó részvénytársaság költségén és William Tierney Clark angol művész terve szerint s igazgatása alatt leendő felépítésére ajánlkozván, ez iránt az országos küldöttséggel 1838-ik évi september 27-én, az 1840-iki 39. törvényczikk által is később teljes erejűnek nyilvánított szerződést kötötte. Az ennek következtében az 1839-ik october végével megkezdett építési munkák azóta szakadatlanul haladván, e lánczhíd talpkövét ma, augusztus 24-én 1842-ik évben, dicsőségesen országló felséges I. Ferdinánd ausztriai császár, Magyarország e néven V. apostoli királya atyáskodó uralkodása alatt, ő császári királyi fensége, Károly Lajos János József Lőrincz ausztriai örökös főherczeg, aranygyapjas M. Terézia vitézrendje és számos jeles rend nagy keresztes és első osztályú vitéze, Csehország kormányzója s főkapitánya, császári királyi tábori főmarsal, egy gyalog s egy dzsidás ezred tulajdonosa, mint ő császári királyi uralkodó felsége által saját legfelsőbb személyének ez alkalomra legkegyelmesebben megbízott képviselője, szokott ünnepélyesség mellett és számos közönség elenlétében letenni méltóztatott. Minek emlékéül az alapkőbe jelen irat ő császári királyi felségének dicsőségesen országló I. Ferdinánd ausztriai császár s Magyarország e néven V. apostoli királyának tőbbféle ez évben folyamatbanlévő arany- és ezűstpénzeivel együtt lezáratott."

Az okiraton többek között a következők aláírása szerepel:

Ferdinánd Károly főherczeg, József nádor-ispány, Mária Dorothea, József, Erzsébet, Kopácsy József ország-prímása, Széchenyi István, Báró Sina György, L. M. Rotschild, Majláth György ország-bírája, Gróf Keglevich Gábor fő-tárnok, Gróf Batthyány Imre kir. főlovász mester és septemvir,ürményi Ürményi Ferencz koronaőr, Temerini gróf Szécsen Miklós Posega vármegye főispánya, Tihanyi Ferencz temesi gróf és főispány, Mérey Sándor tartományi főbiztos és Somogy vm. főispánya, Baron Ignaz v. Lederer, Commandirender in Ungarn, Báró Sina János, Athanaczkovis Platon budai görök n. e. püspök, Báró Prónay Albert, William Tierney Clark, Ürményi József al-nádor, Gróf Nádasdy Paulai Ferencz váczi püspök, Gróf Andrássy György, Gróf Károlyi György, Gróf Zichy Ödön, Dubraviczky Simon Pest vármegye első alispánya, Zilinszky János Pest vm. középponti főszolgabírója, Öffner Ferenc Buda fővárosa polgármestere, Tölgyesi János Pest városa polgármestere, Tasner Antal a részvényes társaság titoknoka, Gyra Constantin, Schedius Károly, Walheim János Buda város tanácsnoka.

Kossuth "Pesti Hírlap"-ja aztán így folytatja a tudósítását:

"Ez oklevél, melly még több főrangú személy által is aláiratott, egy e végre készült tokba rejteték, és a hozzáadott arany- és ezüst pénzdarabokkal együtt Clark úr által az alapkőben hagyott üregbe téteték, melly azonnal egy 130 mázsás kővel takartatott be. Ekkor őfenségöük egy Londonban ezüstből készült 200 font sterlinget érő elefántcsontnyelű ragaszhányókanállal a kőre ragaszt vetének és egy e czélra készült diófakalapáccsal hármat-hármat ütének a kőre; ugyanazt tevék a prímás , országbíró, tárnok, báró Sina György, gróf Széchenyi István s Clark urak, mind annyiszor a jelenlévők »éljen«-eivel és az építés körül foglalkozó angolok »hurrahh«-ival kísértetvén. Ez ünnepélyt hasonlag ágyúdörgések hírdeték a két fővárosnak. Ekkor a fens. főhgek és főhgnők, úgyszintén a jelen volt főszemélyek a katonai hangászkar által játszott népzene közt eltávozának, és az ünnepélynek hetedfél órakor vége lőn."

Majd rátérve a híd méltatására, lelkes hangon folytatja cikkét:

"És már most a híd nem hypothezis többé; alapja letéve s vele egyszersmind egy nagy elv lőn szentesítve; mert institutioinknak ezen első találkozása az örök joggal, legelső kövét tevé le a polgári egyenlőségnek, legelső lépést tőn a terhek közös viseletére. És e híd, melyet annyi küzdés és várakozás után végre csakugyan létesülni enged a magyarok istene, legyen intő kéz, melly előttünk az ember és polgár kötelességének ösvényére mutasson. Eljövend egy szebb kor, midőn ennyi küzdelmet mellyekkel jövendőnk előkészítésében megvívnunk kell, nem igénylendenek többé az utó nemzedéktől illy erőmegfeszítést, midőn a jelennen kivetett magnak érett gyümölcseit élvezendik az utók, és akkor e híd emlékül álland, egy lehúnyt nagy időre emlékeztetvén az utókort, midőn a polgárnak lemondással és a jelennek nélkülözésével kell a boldogabb jövendőért harcolnia; és akkor ezerszeres fényben ragyogandnak azon jelesek nevei, kik soha nem csüggedő lélekkel munkálkodnak e hon jövendőjén, millió ajak magasztalandja nevét a nagy honfinak, ki a tespedés és elaljasultság korában merészen emelé föl férfiszavát, villám gyanánt szórta az igazságot az alvó nemzet közé, ki fáradatlan munkássággal igyekezett jólétet teremteni e honban, s ki sikerrel koronázott tetteivel dicsöbb emléket építe magának, mint minőt nekie a művészet nyújthatna."

Forrás: http://www.idg.hu/expo/lanc/klhirlap.html

Kerényi Frigyes
A Lánchíd alapkövének letétele alkalmánál
Pesten augusztus 24-én 1842.

Forrás: Ezredvég IX. évfolyam 2. szám - 1999. február
http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/9902/9902.htm#kf

A Lánchíd történetének naptára

Az alábbi Lánchíd-kronológia egy 1947-ben megjelent könyvből származik. Érdekesség, hogy a megjelenés dátumához képest az utolsó említett időpont 1949!

1436.
Zsigmond király tervbe vette, hogy Budát és Pestet állandó híddal köti össze.

1480 körül
Mátyás király márványhidat akar építeni a trójai-híd mintájára Buda és Pest között. Ez is csak terv maradt.

1703.
I. Lipót császár vámszedési jogot ad Buda és Pest városának.

1767.
A két fővárost hajóhíd köti össze. Ez előbb a Kishíd-utcánál, majd később a Nagyhíd-utcánál állott.

1784.
II. József császár is tervbe vette, hogy a két várost kőhíddal köti össze. Balla Antal pestmegyei mérnök örökítette meg ezt atervet.

1819. július18.
Campmiller József beadványt intéz Pest városához, amelyben előadja az állandó híd tervét és kijelenti, hogy hajlandó tervezetthídjának kis mintáját is bemutatni.

1821. január havában
Széchenyi csúf időben, jégzajlás közepette átkel a Dunán. Ekkor gondol már arra, hogy itt állandó hidat kellene építeni.

1823 május 6.
Baritz György mérnökkari százados hídterve a Magyar Kurir-ban megjelenik.

1825 január havában
Szvoboda János láncokon függő híd építését javasolja.

1828 február havában
Petrózai Trattner Károly mérnökkari százados ismerteti a függőhíd tervét a Tudományos Gyűjtemény-ben.

1828.
Gr. Sándor Móric Angliában egy építendő lánchídra és költségeire készíttet terveket.

1834 február 3.
Malvieux József Keresztély pesti kereskedő előadja hídtervét a pesti kereskedők kaszinójában.

1832. február 14.
Megalakul a Budapesti Hídegyesület.

1832. június 14.
A Hídegyesület folyamodványt ad be Pest megyéhez, amelyben az ügy pártfogását és annak a törvényhatóságok figyelmébe való ajánlását kéri.

1832. augusztus 16.
Széchenyi István és Andrássy György tanulmányútra indulnak Angliába.

1832. november 24.
Széchenyi visszaérkezik Angliából az országgyúlés megnyitására.

1833 március havában
megjelenik Andrássy és Széchenyi "Hídjelentés"-e, amelyben beszámolnak angliai útjukról.

1833. június 26.
Pest megye kerületi ülésén Dubravitzky első követ indítványozza, hogy az eszmét tegye magáévá a megye és küldjön üzenetet a rendekhez az országos bizottság kiküldése érdekében. Ezt el is fogadják.

1833. november 22.
Az országgyűlési bizottság elfogadja a jelentést.

1835. augusztus 14. és 19.
Buda város tanácsa lemond az ügy érdekében a híd tulajdonjogáról.

1835. szeptember 19.
Pest megye is lemond a híd tulajdonjogáról.

1836. május 2.
A király szentesíti az 1836. évi XXVI. törvénycikkelyt: "Egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről".

1836. június 15.
Megjelenik Széchenyi pályázati felhívása.

1836 október havában
Széchenyi felszólítja Sina György bárót, hogy vegyen részt a Lánchíd építkezésében.

1837. május 3.
Sina György báró beadja az országos küldöttségnek ajánlatát.

1837 szeptember elején
Pestre érkezik Sina meghívására Clark W. Tierney angol mérnök, hogy a helyszínen tanulmányozza a híd megépítésének lehetőségeit.

1838. március 13.
A Duna elönti a két fővárost; ez az esemény rövid időre háttérbe szorítja az állóhíd ügyét is.

1838. július 16.
Sina és Wodianer szerződést kötnek a híd közös megépítésére vonatkozólag.

1838. szeptember 27.
Létrejön a szerződés a Hídegyesület és Sina báró között, majd ezt a szerződést csekély módosítással szentesíti a király is.

1840. július 28.
Leverik a Duna partján az első zárógát első cölöpét.

1842. augusztus 24.
A Lánchíd alapkőletétele, ünnepélyes keretek között.

1845. augusztus 11.
A nádor elhelyezi a pesti pillér alapkövét.

1848. március 28.
A pesti hídfő és a folyampillér között felhúzzák az első láncot.

1848. július 18.
Az utolsó láncszakasz a felhúzáskor elszakad és a Dunába zuhan, magával rántva a munkahidat és az azon tartózkodó Széchenyit.

1848. szeptember 4.
Kivonat Széchenyi naplójából:
"Négy órát aludtam. Azután megint az Eumenidák ostoroznak. Öngyilkos akarok lenni. Tasner tart vissza. Kossuth-hoz megyek tanácskozásra. Ők felmentenek engem az együttműködéstől. Elhatároztam magam, hogy itt fogok élni vagy meghalni. Elbúcsúzom Tierneytöl és Ádámtól. (A két Clarktól.) Irok István főhercegnek és Sinának.
Soha, senki se hozott több szerencsétlenséget az életbe, mint én. Oh Istenem! Irgalmazz nekem!"

(A napló itt megszakad és csak 1859-ben folytatódik tovább.)

1849 január elején.
Az osztrák sereg 70 ezer emberrel és 270 ágyúval átvonul a hevenyészett hídon.

1849. május 21.
Alnoch von Edelstadt császári ezredes megkísérli a híd felrobbantását. De csak kevéssé rongálódott meg, a merénylő ellenben életét vesztette.

1849. november 20.
A Lánchíd megnyitása.

1870. július 1.
A Lánchíd megváltás folytán az állam tulajdonába megy át.

1883.
A Lánchíd anyagának felülvizsgálata.

1913.
A régi Lánchíd átépítésének és megerősítésének kezdete.

1915. november 27.
Az átépített Lánchidat átadják a forgalomnak.

1918 november havában
A budapesti Dunahidatok eltörlik a hídvámot.

1945. január 17-ről 18-ra virradó éjjel
A fasiszták felrobbantják a Lánchidat.

1947. szeptember 15. és 16.
Országos Gyűjtés az újjáépítendő Lánchídra.

*

1949. november 20.
A Lánchíd megnyitásának százesztendős évfordulóján újból átadják a forgalomnak az újjászületett Lánchidat.

Amit leromboltak a fasiszták, felépítik a demokratikus magyarok!


Vajda Pál R. 1947.

Forrás: http://www.idg.hu/expo/lanc/kronol.html

Dr. Gáll Imre
Első állandó Duna-hídunk 150 éves
SZÉCHENYI LÁNCHÍDJA

A Lánchíd az első - Pestet és Budát egymással összekötő - állandó Duna-hídunk, s az 1838. évi árvíz által elpusztított főváros feltámadásának és világvárossá fejlődésének jelképe. Első építménye annak a Budapestnek, amely formálisan csak negyedszázaddal később jött létre.

A Lánchidat a "legnagyobb magyar", Széchenyi István kezdeményezése és fáradhatatlan tevékenysége nyomán egy neves angol hídépítő mérnök, William Tierney Clark tervezte. Az építkezés megvalósítására megalakult a Lánchíd Részvénytársaság, és ez a hídvámszedés jogosultsága ellenében magára vállalta a hídépítéssel kapcsolatos összes költséget. A részvénytársaság - a kor szokásait követve - Clarkot bízta meg az építkezéssel is. Abban az időben ugyanis még nem különült el egymástól a tervezői és kivitelezői munka. A tervezőnek minden esetben - ha terveit elfogadták - vállalnia kellett, hogy munkáját kivitelezi. Térítésben csak a kivitelezési munka részesült. Clark már mint kivitelező vállalkozó szervezte meg azt a csoportot, amelynek élén állott névrokona, Clark Ádám építésvezető mérnök, az a skót fiatalember, aki néhány évvel korábban, az első dunai kotróhajó megépítése és üzembe helyezése kapcsán Széchenyiék számára is ismerős volt.

Első: a jászolgát

A két Clark 1840 tavaszán már együtt járta a vashámorokat és a kőbányákat, majd megszervezte az alapozáshoz szükséges anyagok szállítását. A faanyagot a szlavóniai erdőkből, a téglát Steinberger és Lechner pesti, valamint Csekő és Christen óbudai téglavetőiben rendelték meg. A szükséges cement gyártására a budai parton üzemet rendeztek be. A hozzávaló márga alapanyagot Beocsinból hozatták.

A helyszíni munka legkényesebb része az alaptestek elkészítése volt, amit Clarkék jászolgát építésével hajtottak végre. A pillérek és a hídfők kijelölt helyét hármas cölöpsorral vették körül. A cölöpsorok közül kikotorták a kavicsot, és a közöket vízzáró agyaggal töltötték ki. Az így kapott gyűrű alakú hatalmas faépítmény belsejéből kiszivattyúzták a vizet, hogy a nyílt munkagödörben leáshassanak a teherbíró talajig. Mindez azzal járt együtt, hogy több ezernyi cölöpöt vertek le, s azok nagy része ma is ott nyugszik a Duna fenekén.

Az utolsó hídlánc

Clarkék az öntvények és a láncok vasanyagát angliai vashámorokban rendelték meg. A Hunter and English vállalat szállította a láncnyergeket, a Howard and Ravenhill cég a lánclemezeket, Harvey pedig a láncfelhúzó csigasorokat. Ez utóbbi két vállalat gyártmányainak anyaga igen kiváló minőségű kovácsoltvas volt. (A gyártmányokat még az előtt készítették, hogy a vas hengerlését feltalálták volna.) A lehorgonyzó acéltömböket, összesen nyolc darabot, a bécsi Norris vállalat szállította.

Az első vasanyagszállítmány 1846. október 2-án indult útjára, s ezt folyamatosan követte a többi. A vasszerelés céljára úszóállványt készítettek. Elsőnek a hídláncokat szerelték össze, mégpedig úgy, hogy a lánc egyik végét - végleges jelleggel - bekötötték a lánckamrákban lévő horgonyzáshoz, a láncot magát kifektették az úszóállványra akkora darabon, amekkorát a hídnyílás áthidalása szükségessé tett.

A láncok fölemeléséhez szükséges erőt a pesti partra telepített gőzgép fejtette ki hatszoros csigasor közvetítésével. Mind a három hídnyílásban négy-négy, összesen tizenkét láncfelhúzási műveletet kellett elvégezni. Ezek közül tizenegy simán bonyolódott le, az utolsónál azonban baleset történt: a láncfelhúzó csigasor egyik láncszeme elpattant, s a hídlánc visszazuhant az úszóállványra, összetörte azt, és beleesett a Dunába. Akik az állványról nézték végig az utolsó láncszakasz beemelését, köztük Széchenyi István, azok szintén a Dunába estek, egy munkás életét vesztette. Mintegy négyheti késedelmet okozott az építkezésben, míg kiemelték a folyóból a beleesett hídláncszakaszt, és azt végre a helyére emelhették.

A hídépítés akkori gyakorlatának megfelelően a hídon nem készült a maihoz fogható funkciójú merevítőtartó. Így a kereszttartók révén közvetített terhelés szinte teljes egészében átadódott a függesztővasakra, illetőleg a láncokra. A függesztővasak a mostaninál kétszerte sűrűbben, egymástól 1,8 méter távolságban követték egymást, a kereszttartók szintén, s a mozgóteher valamelyes megoszlását csupán a mai merevítőtartó helyén lévő andráskeresztes fatartó közvetítette.

A merevítőtartó hiányából és a sok faszerkezet alkalmazásából következett, hogy W. T. Clark lánchídjának vasszerkezete viszonylag igen csekély tömegű volt. Ennek ellenére a hídláncok teherbírása még sok évvel a híd 1849. november 20-ai forgalomba helyezése után is megfelelt az időközben felfokozott követelményeknek.

A Lánchíd faszerkezeteinek illesztésein mutatkozó kopás, valamint a merevítés elégtelensége a forgalom hatására lengésekben nyilvánult meg. Ez eleinte nem volt nagyfokú, évtizedek múltán azonban mindjobban magára vonta a figyelmet. Az 1873. év márciusában bizottságot hívtak életre a Lánchíd megerősítése tárgyában. Ez a bizottság Reitter Ferenc mérnök jelentése alapján megállapította, hogy a főtartót alkotó láncok kellő teherbírásúak, és a kereszttartók is megfelelnek a követelményeknek. Javasolták, hogy 13 mázsásnál nehezebb járművek ne haladhassanak át a hídon. A fakocka útburkolat alatti pallóknak vaslemezre való kicserélése folytán előálló többletterhelést a láncok még elbírták volna, de a kereszttartók nem, úgyhogy azokat szintén ki kellett volna cserélni. Ez azonban akkor még nem volt elkerülhetetlenül szükséges. Az 1893. évben kisebb átalakítást végeztek a hídfőkön. Kibővítették a lánckamrákat, és ezzel könnyebben hozzáférhetővé tették a lehorgonyzásokat. Erre a munkára azért volt szükség, hogy az időnkénti felülvizsgálatokat megbízhatóbban hajthassák végre.

Vasszerkezetcsere

A Lánchíd megerősítésének ügye elodázódott, de nem került le a napirendről. A híd ötvenéves fennállása alkalmából a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet ünnepi ülésen emlékezett meg a Lánchíd megteremtőiről, alkotóiról. Zelovich Kornél professzor javaslatára ekkor nevezték el a hidat Széchenyi-lánchídnak.

Amikor a századforduló után a híd forgalma erősebben megnőtt, a lengések egyre nagyobb mértéket öltöttek, és már-már tűrhetetlenné váltak. A Lánchíd újjáépítését elrendelő döntés előkészítése során tisztázódott, hogy a közúti tengelysúlyok emelkedése, valamint a beépítendő merevítőtartó és szélrács vasanyagának tömege oly mértékben terheli a híd főtartóit, hogy azok teherbírása már elégtelen, ezért a híd teljes vasszerkezetét ki kell cserélni.

A kellő biztonságot nem nyújtó vasszerkezet átépítési tervének készítésekor különös tekintettel kellett lenni arra a körülményre, hogy a híd képe az átépítés folytán ne változzék. Ezért a régihez hasonló alakú szerkezetet terveztek, teljesen változatlanul hagyva a pillérek és a hídfők látható részeit. Az átépítési terveket Kherndl Antal műegyetemi tanár statikai számításai alapján Beke József és Gállik István mérnökök készítették.

Az átépítés révén a lánclemezek magassága 26 centiméterről 36-ra, a lemezkötegek vastagsága 60 centiméterről 70-re bővült. A függesztővasak egymás közti távolsága 1,8 méterről 3,6 méterre növekedett; ez azzal vált lehetővé, hogy a lánclemezek hosszát mintegy a kétszeresére növelték. A mederpilléreken a láncnyergeket korszerű sarukkal váltották fel.

A láncok megnövekedett húzóerejét a hídfők nem lettek volna képesek felvenni, ezért a lehorgonyzó faltömböket kétoldalt 5-5 ezer köbméteres betontömbök hozzáépítésével megerősítették. A pilléreken lévő járdákat, amelyeket konzolok tartottak, vasbetonlemezes szerkezetűre építették át, a régi konzolokat azonban - esztétikai okokból - a helyükön hagyták. A pályaszerkezet mind a kocsiút, mind a gyalogutak alatt hossztartókra helyezett zorévasakból állt, s ezekre bitumenbeton, majd a burkolat került. A kocsiút burkolata a hídtengelyre merőleges sorokban fektetett fakocka volt, a gyalogutakon pedig kétrétegű öntött aszfalt.

A forgalomba helyezést követő nyáron - 1916-ban - a híd kocsiútjának burkolatán hullámosodás mutatkozott, s ez a rákövetkező esztendőkben csak tovább fokozódott. Az ok: a fakockát átitató kátrányolaj a nyári meleg hatására kicsepegve meglágyította az alatta lévő bitumenbetont. A káros hatást fokozta, hogy a szerkezetet megtámasztó zorévasak a fakockasorokkal párhuzamosan feküdtek, és szélességük megegyezett négy fakockasor szélességével. A zorévasak közeit fedő eternitlemezek rendre eltörtek, és a kátrányolajjal oldott bitumen belecsurgott a Dunába.

Sok idő telt el a hibák okainak kivizsgálásával. Mire végül döntés születhetett a teendők dolgában, 1919 lett, és nem lehetett fakockát kapni. A hidat 1919 októberében elzárták a forgalom elől, s a burkolatot felszedték. A zorévasakra a betont kiegyenlítő réteget, erre a 8 centiméter vastag vasbeton teherelosztó réteget, majd a homokba ágyazott kiskő kocsiútburkolatot fektették. A hidat 1920 áprilisában nyitották meg ismét a forgalom számára.

A béklyóitól megszabadult híd

A második világháború végén - Budapest összes hídjával együtt - a Lánchidat is felrobbantották. A robbanótölteteket a pesti oldal két lánckamrájában helyezték el, mégpedig úgy, hogy a lehorgonyzásukat vesztett láncok kiszakadtak a kamrából, és - a mederpillérek tetején lévő sarukat is magukkal rántva - áttörték a koronázó párkányt tartó falazatot, amely így maga is teljesen labilis helyzetbe került. A kiszakadt láncok a túlterhelt függesztőrudakat egymás után elszakították, és a pesti, majd a középső hídnyílás teljes vasszerkezete a Dunába zuhant. A budai hídnyílás pályaszerkezete nem zuhant a vízbe, csak kettétört, mivel a lánc elmozdulása a budai oldalnyílásban "csupán" 3 méter volt, a pesti mederpillérben bekövetkezett 25 méterrel ellentétben. A pesti horgonykamra szintén teljesen tönkrement, a budai kamra és a lehorgonyzás azonban ép maradt, mivel a benne elhelyezett robbanószerkezet nem lépett működésbe. (Ez az 1949. évi újjáépítés alkalmával, a vízzel elárasztott kamra víztelenítésekor teljesen szétázva került elő.)

A híd újjáépítése azzal kezdődött, hogy feltérképezték a roncsok fekvését, majd kiemelték a roncsokat. A középső hídnyílás merevítőtartója ugyan csekély sérüléssel feküdt a mederben, egészben való kiemelése azonban túlságosan hosszú időt vett volna igénybe, és túlságosan sok állványozást tett volna szükségessé, ezért - akárcsak a láncokat - javarészt úszódarukkal, nagyobb darabokban emelték ki. A szárazra került anyagokat igen gondos anyagvizsgálatnak vetették alá, s ennek során megállapították, hogy mind a láncok, mind az egyéb szerkezeti részek anyaga kifogástalan, tehát felhasználható a híd újjáépítése során. A hiányzó részeket hasonló vasanyag gyártásával és beépítésével pótolták.

A híd újjáépítésekor a pillérek kapuzatait kibővítették, hogy azokon két - egymással szemközt haladó - autóbusz is ki tudjon térni egymás elől. A kocsiút szélessége 5,4-ről 6,45 méterre bővült. Kiszélesítették a hídfőket, elbontották a vámszedőházakat, a budai hídfőben gyalogaluljárót építettek, a pesti hídfőben befejezték a villamos aluljáró építését, és a tönkrement horgonylánckamrát teljesen újjáépítették.

A Lánchíd újjáépítésének általános tervét és erőtani számításait Sávoly Pál, a vasbeton szerkezetek részletes terveit Méhes György, a vasszerkezetek részletes terveit Faber Gusztáv mérnökök készítették. A tervek készítését az a gondolat vezérelte, hogy a híd feleljen meg a közlekedési igényeknek és az új terhelési előírásoknak, de tartsa meg a maga megcsodált harmonikus vonalait is. Mind a tervezést, mind a kivitelezést a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium részéről Széchy Károly és Palotás László irányította és felügyelte. A kivitelezést Fábián József és Zimányi István mérnökök vezették Korda István és Sávos Károly mérnökök műszaki ellenőrzése alatt. Az újjáépített hidat az első forgalomba helyezésének századik évfordulóján, 1949. november 20-án vasárnap adták át.

Forrás: Élet és Tudomány 1999. 47. szám
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9947/lanchid/szchenyi.htm

Kirakós játék

Működés: A darabokat párosával lehet megcserélni: először az egyikre kell egyet kattintani, és ha sárga színű lesz a kerete, akkor pedig arra a darabra, amelyikkel ki szeretnénk cserélni. Újrakeverni az ablak frissítésével vagy a darabszámokat mutató valamelyik nyomógomra kattintva lehet. Lassúbb gépeken az újrakeverés eltart néhány másodpercig. Ha a kép szélén véletlenül ott marad néhány képpont az előző keverésből, akkor csak mozdítsuk meg a böngésző gördítősávját az ablak jobb szélén, ez újrarajzolja a képet. A program működéséhez szükség van a Java futtató környezetre. A programot Perlaki Attila készítette.