Batsányi János (1763-1845)

Mezővárosi polgári származású költő, a magyar felvilágosodás jeles képviselője, a polgári reformer csoport tagja. 1789-ben joghallgatóként kerül Orczy Lőrinc házába, ahol fiának nevelője lesz, majd kamarai tisztviselő Abaúj megyében. Részt vesz a Magyar Museum szerkesztésében. A forradalmat A franciaországi változásokra című versében üdvözli. Hivatali állásából politikai versei miatt elbocsátják, majd perbe fogják. S bár a Martinovics-mozgalomban való részvételét nem tudják rábizonyítani, merész hangú védekezéséért 1795-ben börtönbe zárják. Kufsteinből egy év múlva szabadul. Bécsben telepszik le, szerény jövedelmű írnoki állást vállal. Csak látogatóként jár néha haza; a Kazinczy ellenes dunántúli írókkal, főként Kisfaludy Sándorral tart kapcsolatot. 1805-ben feleségül veszi Bécs ünnepelt költőnőjét, Baumberg Gabriellát. 1809-ben Napóleon csapatai megszállják Bécset; Batsányi részt vesz a magyarokhoz intézett proklamáció (felhívás) szövegezésében, fordításában. Napóleon seregeivel Párizsba menekül, ahol a császár kegydíjából él. Napóleon bukása után az osztrákok ismét börtönbe vetik, majd felesége közbenjárására 1815-ben Linzbe internálják, s ott él haláláig. Hazájától, a magyar irodalmi élettől távol írja nagy versciklusait, dolgozik Osszián-fordításán, 1824-ben kiadja Kisfaludy Sándor műveit. 1843-ban az Akadémia levelező tagjává választja.

DT-MM