pictura és sententia

Két jellegzetesen 18. századi verstípus. A pictura (latin, kép) leíró vers, amelyre a részletek leírása jellemző, mennyisége meghatározatlan, így szerkezete bizonyos szabadságot feltételez. Kedveltek voltak a korban a napszak- és évszak-leírások, amelyek többnyire a világrend csodálatával fejeződtek be. A sententia (latin, általános igazságot rögzítő bölcs mondás) tipusú vers egy-egy mondás illusztrációja, kifejtése (Csokonainál például: A szerencse változó, Mindíg közelben a halál). Felépítése szónoki rendet követ: a tétel megnevezését körülírás, bizonyítás, magyarázat követi, összefoglalás zárja. Csokonaira jellemző, hogy e két verstípust ötvözi.

MM