Fáy András (1786-1864)

Író és sokoldalú reformpolitikus, az 1840-es években az ellenzéki kör egyik vezetője. Szemere Pál tréfásan a nemzet mindenesének nevezte. Valóban sokféle tevékenységet végzett: volt szolgabíró a pesti és a váci járásban, majd Pesten színházigazgató, országgyűlési követ, a Hazai Első Takarékpénztár alapítója (1840), a pesti református gyülekezet gondnoka. Az Óramutató című könyvében (1842) kifejtette, hogy a vallások egyedüli feladata, hogy az embereket erkölcsileg nemesebbé tegyék. A Magyar Tudós Társaság, az Akadémia tiszteleti tagja, ugyanakkor fáradhatatlanul írogatott, a publicisztika mellett írt verseket, drámákat, elbeszéléseket, regényeket, de külön kötetet szentelt a nőnevelés problémáinak, s készített hasznos házi tanácsadót is. Mindig mindent a közhaszon gondolatával, a haza jobbításának szándékával. Ezek terjengősségük, nehézkes stílusuk miatt ma már nehezen olvashatók. Első sikereit eredeti meséivel és aforizmáival aratta. Ezek a rövid történetek a maguk magvas erkölcsi tanulságaival Széchenyire is nagy hatást tettek, aki ezt nyíltan megvallotta, mondván: a honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy András meséi ébresztették föl bennem. Barátjának mondhatta a reformkor szinte minden nevezetes személyét. András-napi fóti szüreteit egy ilyen alkalomra készült híres Vörösmarty-vers, a Fóti dal tette nevezetessé. A Bélteky-ház című társadalmi regénye (1832) úttörő szerepet játszott a műfaj történetében. Ez az egyetlen mű, amelynek alapján képet alkothatunk a reformkori magyar nemesi udvarházak életéről, e jelentős korszak életformájáról, belső világáról, jellegzetes alakjairól. Előzménye Eötvös regényének, A falu jegyzőjének.

KL-SZGZ