Eötvös József báró (1813-1871)

Liberális politikus, író, politikai gondolkodó. Konzervatív főrendi családból származott, jogi tanulmányokat folytatott a pesti egyetemen, itt kötött barátságot Szalay Lászlóval. Tanulmányai és az 1830-as párizsi forradalom hatására a liberalizmus meggyőződéses híve lett. 1836-1837-ben nyugat-európai körutazáson vett részt. 1839-től a negyvenes évek első felében a főrendi reformellenzéki csoport tagja, a Széchenyi-Kossuth-vitában az utóbbi híve. 1843-ban a megyei politikai harcok tapasztalatai kiábrándítják a megyére és a rendi hagyományokra épülő reformpolitikából. Ezután társaival a centralista irányzat képviselője, amely a megyei autonómia védelme helyett a reformprogramban a parlamenti felelős kormányzás kiharcolását állítja a középpontba, egyik regényét és egy terjedelmes értekezésszerű vitairatát is a megye bírálatának szenteli. 1848-ban az első magyar felelős minisztérium vallás- és közoktatásügyi minisztere. Az év szeptemberében a forradalmi eseményektől megrettenve külföldre távozott, ahonnan 1853-ban tért haza. Az 1850-es években politikai filozófiai műveket alkotott, majd röpirataiban a Habsburg Birodalom válságából kiútként a monarchia alkotmányos föderalizálását ajánlotta. Részt vett az Akadémia munkájában, amelynek 1866-ban elnöke is lett. Az 1861-es és az 1865-1868-as országgyűlésen Deákot követi, és lemondva korábbi föderalista elképzeléseiről a dualista kiegyezés híve lesz. Részt vett a kiegyezés előkészítő tárgyalásain, majd Andrássy Gyula gróf kormányában ismét korábbi miniszteri tárcáját kapta.

DT