Egressy Béni (1814-1851)

Egressy Béni sokoldalú tevékenységet folytatott a zenei világban: zeneszerzőként is jelentékeny volt, emellett librettistaként (pl. Erkel operái), színműíróként és fordítóként, valamint előadóművészként működött. Önképzéssel tanult kottát olvasni. 1834-től színészi pályára lépett, a budai Várszínházban, majd a Nemzeti Színházban kapott kisebb énekes és prózai szerepeket. 1838-ban Itáliában képezte tovább hangját. Az 1840-es évektől kezdve rendszeresen komponált. Hírnevét a Szózat (1843), a Magyar Dalvirágok és a Petőfi dalok (1844) gyűjteményei alapozták meg. Az 1840-es években cigánybandájával a Nemzeti Színházban és külföldön is szerepelt. Népszínművek, színművek és azok kísérőzenéi (első: Falusi lakodalom, 1844) mellett zenekari műveket (pl. Klapka-induló, 1849, később Thaly Károly szövegével: Föl, jó vitézek, föl csatára), dalokat és zongoraműveket komponált. Dallamait feldolgozta Liszt (10. és 12. magyar rapszódia), Brahms (15. és 19. magyar tánc), valamint Anton Rubinstein is.

DZS