Péter, Sámuel

Péter

Szent István lánytestvérének és Orseolo Ottó velencei dogénak a fiaként született 1010 körül. Az 1020-as években került Magyarországra, ahol Imre herceg halála után (1031) István örökösének jelölte ki. Az uralma ellen kitört lázadás elől német földre menekült. 1046-ban egy újabb felkelés vetett véget királyságának. A harcok során elfogták, megvakították és sebeibe belehalt. Pécsett temették el. Más forrás tudni véli, hogy megvakíttatását követően I. András udvarában élt, s 1059 körül halt meg.

ZSA

Sámuel

Általánosan elfogadott feltételezés szerint előkelő (törzsfői) kabar családból származott, születési ideje ismeretlen. Bizonyosan rokonságban állt az Árpádokkal, az azonban vitatott, hogy Szent István sógora (a király lánytestvérének férje) vagy unokaöccse (a király lánytestvérének fia) volt-e. Szent István uralkodása alatt egy ideig a nádori méltóságot viselte. Ismeretlen nevű feleségétől több fia született. A Pétert támogató III. Henrik német királlyal vívott ménfői csata (1044. július 5.) után halt meg, egyes források szerint menekülés közben megölték, más tudósítások úgy tudják, hogy fogságba esett és Péter lefejeztette. Az általa alapított abasári bencés monostorban temették el; alakja körül utóbb spontán népi kultusz bontakozott ki. A hazai és külföldi krónikásirodalom Aba néven emlegeti, a Sámuel nevet az általa veretett pénzek mellett Anonymus gesztája tartotta fenn.

ZSA