Csatári Biblia, Pray-kódex, Ernst-kódex
| |
| |
| |
| |
|
A kódex a 12. század első felében Ausztriában íródott, innét került a Gut-Keled nemzetség által alapított, Zala megyei csatári bencés monostorba, ahol is belemásolták a monostor 12. századi alapításáról szóló két oklevelet. A 13. század második felében a monostor kegyura szorult helyzetében elvitte Vasvárra a könyvet és Farkas zsidónak zálogba vetette, majd a monostort kárpótolta érte. Valószínűleg többé nem került vissza a két kötetes, gazdagon illusztrált Biblia Csatárra.
SzK
Pray-kódex
A 12. század közepén vagy végén keletkezett hártya kézirat 1813-ban - a rá először már 1770-ben hivatkozó Pray György jezsuita történész után - kapta a nevét. Jelentőségét leginkább az adja, hogy az első magyar összefüggő nyelvemlék, a Halotti beszéd és könyörgés őrző kódexe, valamint benne található az egyetlen magyarországi, korai eredetű évkönyvi feljegyzés, az ún. Pozsonyi Évkönyv, mely az eseményeket 997-től 1203-ig vezeti. Műfaját tekintve a kódex fő része szakramentárium, vagyis a mise végzéséhez szükséges liturgikus szövegek gyűjteménye. Ezt a Kálmán-kori zsinati határozatok szövege és Konstanzi Bernold (1054-1100) Micrologus című liturgia-magyarázata egészíti ki. Kisebb liturgikus bővítmények is találhatók benne. Másolásának helye valamelyik magyarországi, Szent Jánosról nevezett (talán a boldvai) bencés monostor volt, ahonnét 1203 után esetleg Somogyváron keresztül 1228-ra Deákiba, a pannonhalmi monostor perjelségébe jutott. Innét 1241-ben Pozsonyba vitték, ahol a káptalan könyvtárában maradt fenn. Liturgiatörténeti értékét a magyar szentek könyörgései adják, az irodalomtörténet szempontjából még nagyobb jelentőségű azonban, hogy itt maradt fenn az egyik korai drámai emlékünk, a Quem queritis kezdetű húsvéti misztériumjáték. A művészettörténet szempontjából jelentősek színezett tollrajzai, zenetörténetileg pedig hangjelzése (= notációja). Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Budapesten.
SzK
Ernst-kódex
A 12. század végén készült kódex, mely Sulpicius Severus Szent Márton-életrajzát, kisebb Szent Mártonról szóló szövegeket és Szent István kisebb és nagyobb legendájának legrégibb másolatát tartalmazza. Mivel Szent Márton Pannonhalma védőszentje, s a nagyobb István-legenda kétségtelenül Pannonhalmán íródott, valószínűnek látszik, hogy a kódexet a pannonhalmi monostor íróműhelyében írták. Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Budapesten.
SzK