Königsbergi töredék, Gyulafehérvári sorok
| |
| |
|
A töredékegyüttes nyelvi állapota 1200 körüli, Árpád-kori nyelvemlékeink közül ez a második legkorábbi, egyúttal ez lehetett a legterjedelmesebb. Maga a szöveg 14. századi másolatban maradt fenn egy latin és magyar nyelvű szövegeket vegyesen tartalmazó kódexben. Ezt még ugyancsak a 14. században, Boroszlóban (Wroclaw) - talán a környezet számára érthetetlen szövegei miatt - felvágták, és egy másik kézirat bekötéséhez felhasználták. A nagyobb töredéket 1863-ban Franz Hipler fedezte fel a königsbergi egyetemi könyvtárban egy kódex előzéklapjaként. A Szalagoknak elnevezett újabb négy csík ugyanennek a kódexnek a kötéstáblájából került elő 1894-ben, amikor azt restaurálták. A Szalagok mára elvesztek, a Töredék a toruni (Lengyelország) egyetemi könyvtárban van. A Szűz Mária istenanyaságát és szűzességét magasztaló szövegek műfaja nem azonosítható pontosan. Az Ave Maria (Üdvözlégy) legkorábbi magyar nyelvű töredéke itt olvasható.
ME
Gyulafehérvári sorok
A harmadik legkorábbi összefüggő nyelvemlék, egyszersmind a magyar nyelvű prédikációnak a Halotti beszéd és könyörgés mellett a legjelentősebb korai dokumentuma. A Gyulafehérvári Batthyány Könyvtár 1320 körül összeállított, R. III. 89. jelzetű latin nyelvű kódexe 13. századi ferences szerzetesek prédikációit és magyarországi oklevélmintákat tartalmaz. A prédikációk mellé a margóra az egykorú használók - segítségül az anyanyelvi prédikációhoz - a beszédek vázának rímes elemeit, ún. rímes diviziókat jegyeztek le magyarul. Az 5, 4 és 6 sornyi szöveget Varjú Elemér 1898-ban fedezte fel. Az első szövegegység egy Jézus nevére írt rímes akrostichon, ennek latin megfelelője önállóan is ismert.
ME