kódex, prológus

kódex

Kézzel írott középkori könyv, melyet esetenként gazdagon díszítettek. Túlnyomó többségük nem egyetlen, hanem több művet tartalmaz. Címlapjuk vagy tartalomjegyzékük nincs, ehhez hasonló szerepet a kolofon játszik, mely - ha van egyáltalán - a műről, a másoló személyéről, a másolás helyéről és idejéről tájékoztat. A kódexek többsége különböző fajtájú egyházi szertartáskönyv, a világi tárgyúak között főként antik és középkori szerzők filozófiai és jogi munkái, valamint történetírói alkotások a gyakoriak.

ZSA

prológus

A görög eredetű szó jelentése 'előszó', latinul illették még 'prooemium, exordium' (= kezdet, eleje valaminek) megjelöléssel is. Általában elbeszélő, esetleg drámai jellegű szövegnek a bevezető része, mely azt a célt szolgálja, hogy a közönséget a szerző céljainak megnyerje (captatio benevolentiae; szerkezetileg azonos szerepet tölt be, mint amit az oklevelek arengája). A szerző az előszóban többnyire megjelölte saját korábbi munkáit, irodalmi láthatárát, forrásait, módszerét és művének értelmét, valamint célját. Védekezett a kritikusok lehetséges támadásaival szemben, szerényen szólt saját irodalmi és stilisztikai teljesítményéről. Nem ritkán itt adódott lehetőség antik ismeretanyag felvillantására. A sematikus középkori prológusok az antik retorika eszköztárát vették át, rendkívül sok irodalmi közhelyből építkeztek, jó stiliszták esetében azonban meglehetős önállóságot mutattak. A személyes hangú prológus megjelenése az irodalmi igényesség magas színvonalát jelöli. Magyarországon az első mű, mely mindezzel rendelkezik, István király kisebb legendája.

SzK