invesztitúraharc, kiközösítés

invesztitúraharc

Invesztitúrának az egyházi javadalomba, illetve hivatalba való ünnepélyes beiktatást nevezték. Ennek végrehajtása - pl. püspökségek esetén - a korai középkorban a világi uralkodót illette meg. A gregorianizmus elítélte ezt a gyakorlatot és küzdött ellene, ezért a pápaság és a nyugati császárság között a 11. század utolsó negyedében kibontakozó harcot, jóllehet az nem kizárólagosan az invesztitúra kérdése körül forgott, invesztitúraharcnak is szokás nevezni. Az invesztitúraharc első szakasza az 1122-ben megkötött wormsi konkordátummal zárult le, a pápaság és a császárság közötti küzdelem azonban utóbb több ízben kiújult. Az invesztitúraharcban a magyar királyok mindenkori érdekeiknek megfelelően, többnyire a pápaság mellett foglaltak állást.

ZSA

kiközösítés

Egyházi büntetés, mely a vétkes hívőt kizárta az egyház közösségéből. A 12. századtól kezdve megkülönböztették az enyhébb változatát, mely az egyházi hivatalok elfoglalását és a szentségek elfogadását tilalmazta, és a súlyosabbat, mely e mellett az istentiszteleten való részvételtől is megfosztotta a bűnöst, akivel a hívők számára tilalmas volt a társadalmi érintkezés. A kiközösítés ez utóbbi fajtáját nevezték anathemának. A kiközösítés alkalmazására meghatározott egyházi hivatalok viselői voltak jogosultak, s a bűnöst a kiközösítés alól annak kimondója oldhatta fel.

ZSA