esztergomi várpalota és Porta Speciosa, Jób
| |
| |
| |
| |
| |
|
Az esztergomi várhegy nemcsak Solva római város helye, hanem a 10. század végétől a magyar fejedelmi törzs szálláshelye, ahol Géza nagyfejedelem élt, és fia, István király született 970 körül. A várdombon épült a magyar érsek székesegyháza és palotája is. A királyi várpalota már a 11. században megépült. III. Béla kezdte átépíteni, mivel azonban utódai inkább Óbudát részesítették előnyben, a palota először ideiglenesen (1198), majd véglegesen (1256) az érsekek kezére került. Az egyházikirályi települést a tatárok sem tudták bevenni 1241-42-ben.
A várpalota magja egy több szintes, szabálytalan sokszög alakú lakótorony volt, melyet még a 16. században is fehértoronynak neveztek, nyilván királyi építkezésre, lakhelyre utalva. A lakótornyot belül fal választotta szintenként két helyiségre, s valószínűleg az első emelet magasságában nyíló kapuján keresztül lehetett megközelíteni. A lakótoronyhoz hegyes szögben egy dunai palotaszárny és egy kápolnaszárny csatlakozott. Az előbbiből az alapfalakon kívül két terem maradt ránk.
A lakótornyot szűk folyosó és egy mellékkápolna kapcsolta össze a várkápolnával, mely a magyarországi román stílusú építészet legszebb emléke. Aránylag kisméretű és egyszerű elrendezésű belső terét mesteri téralakítással gazdagították. A tégla alakú hajó oldalfalait íves lezárású ülőfülkék bővítik, a félköríves szentélyében pedig kettős oszlopsor hordja a boltozatot. A kápolnát északról és délről egy-egy mellékkápolna kíséri, ami szintén franciás alaprajzi megoldás. A plasztikai dísz többsége antik ízlésű akantuszleveles fejezet, de néhány figurális oszlopfő s főként a kapuk különleges jelentőségűek. A kápolna északi falán az ikerfülkék két szélső oszlopfejét egy szakállas, magyaros és egy sima arcú fej díszíti.
A kapuknak Esztergomban külön jelentőségük volt: a román stílusnak több változatát képviselik, nem is említve, hogy a várpalota építésével egyidejűleg épül a székesegyház díszkapuja, a Porta Speciosa is. Valamennyi kapu oszlopbélletes, rézsűs, de a kápolna kapuját két pár gazdagon díszített oszlop, a palotáét pedig egy-egy oszlop alkotta. Ugyancsak gazdag megoldású volt a lakótorony szintén rézsűs oszlopbélletes kapuja, továbbá az előbbi mellett álló kisebb kapu, mely valószínűleg az erkélyre vezetett. Az előbbin megjelenik a falpillérek éleinek horonnyal történt visszametszése és a lábazat fölött horonyban felfelé kúszó állatok. Valamennyi kaput finom, de élesre metszett akantuszleveles oszlopfők díszítik, összefüggő párkányt alkotva. A kápolna kapuján a félköríves lezárást normann szögfej is díszíti, míg a belső kapukon az ugyanonnan származó cikcakk motívum, sőt ez a dísz egyes fejezeteken is megtalálható.
Forrás: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 190-191.
esztergomi Szent Adalbert székesegyház díszkapuja (Porta Speciosa)
A Szent Adalbert tiszteletére emelt székesegyházat a 11. század első évtizedében István király kezdte építtetni. Királyi építőműhelyre vallanak akantuszleveles oszlopfői. Az új templom építését a Párizsban tanult Jób érsek kezdi meg. A török időkben rommá lett székesegyháznak még alapfalait is elpusztították a 19. század eleji klasszicista bazilika építésekor. A főhomlokzatát díszítő Porta Speciosájából is csak töredékek maradtak ránk, noha a kaput a 18. század közepén még ép állapotban lefestik és részletesen leírják. Innen ismerjük eredeti alakját. Szintén bélletes oszlopos, rézsűs kapu volt, de vörösmárványból épült, és kapufélfáját, szemöldökgerendáját és legfőként timpanonját figurális márvány inkrusztációk díszítették. A hármas osztású kapu középrésze a felső-itáliai kapuk mintájára oroszlánokon nyugodott, míg a két kisebb szélső rész oszlopát guggoló emberek hordozták. A közelben bányászott vörös márványlapokba belevésték az alakok ruházatát, néha azonban ezt más színű (kék) márványból készítették, míg a kezeket, lábat, fejet és a mondatszalagokat mindig fehér márványból. A bevésett díszítés és ábrázolás nagy festői kultúrára valló, biztos kezű művész munkája. A technika bizánci, még ha itt a helyi márvány-adottságoknak megfelelően másként alkalmazták is. Bizáncban fehér, Esztergomban vörös márványt díszítettek más színű márvány betétek. A kapupilléreken apostolok, a szemöldökgerendán III. Béla és Jób érsek bizánci módra térdelő alakja (ez keltezi a kaput, a király halála, tehát 1196 előtti időre), a timpanonban pedig legendás jelenet: Szent István felajánlja országát Szent Adalbert kíséretében a trónoló, ölében gyermekét tartó Szűz Máriának.
Esztergom, Vármúzeum
Forrás: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 191.
Jób
III. Béla király kedves embere, aki vélhetőleg együtt töltötte ifjúkori éveit a későbbi uralkodóval Bizáncban. Nem kizárt, hogy valamelyik nyugati iskolában magas fokú képzésben részesült, majd hazatérve váci püspök (1181-1183), végül esztergomi érsek (1185-1203) lett. Érseksége idején görög nyelven dogmatikai vitát folytatott II. Iszaákiosz bizánci uralkodóval. Feltehetőleg nyugat-európai és bizánci minták alapján átépíttette az esztergomi székesegyházat, melynek ekkor készült a csak töredékeiben és kései ábrázoláson fennmaradt díszkapuja, a Porta speciosa, melynek ábrázolásai közt Jób érsek is megtalálható. 1195-ben keresztes fogadalmat tett, de végül III. Béla kérésére nem vonult a Szentföldre. Béla fiainak viszályában Imrét támogatta, később azonban vele is szembekerült. Valószínűleg 1203-ban halt meg.
SzK