irodalom születése, Halotti beszéd és könyörgés

irodalom születése Magyarországon

Szent István döntésének, mellyel népét a latin rítusú egyházszervezetbe kapcsolta, szerves következménye volt a latin betűs írásbeliség meghonosodása a Kárpát-medencében. A latin írás jeleinek megismerése az irodalom megszületésének alapfeltétele volt. István király uralkodásának idején már több alkotás is született az országban. Az első alkotók természetszerűleg a nyugati keresztény világ legkülönbözőbb vidékeiről érkeztek a magyar király udvarába, azonban közös volt bennük, hogy mindnyájan papok voltak, némelyikük egyszerű szerzetes, mások meg éppen szerzetesekből lett főpapok. Valószínűleg egy és ugyanazon író öntötte latin formába Szent István Imre herceghez intézett atyai Intelmeit és a királyi tanács határozatait, vagyis István törvényeit.

E szerzőnek a nyelvezete és a gondolatvilága arra vall, hogy hazája a Karoling reneszánsz hagyományait elevenen őrző Észak-Franciaország vagy Lotaringia lehetett, személye tekintetében több kutató is Asztrik érsekre gondol. III. Ottó császár kancelláriájából, tehát német földről jött Magyarországra a pannonhalmi kiváltságlevél írója, Heribert kancellár "C" betűvel jelölt, név szerint nem ismert jegyzője. Szintén német nyelvterületről származott az az írnok is, aki István király pécsi oklevelét fogalmazta az Egilbert kancellár vezette német kancellária gyakorlatát követve. Észak-Itália nyelvi és oklevelezési sajátosságaira mutat az 1009. évi veszprémi oklevél, olyan író fogalmazta, aki Lombardiában született: személyét tekintve a történészek Bonipert pécsi püspökre gondoltak. Végül a veszprémvölgyi görög nyelvű oklevél írójában bizánci szerzetest sejthetünk.

Ez a sokszínűség hamarosan egyre határozottabb irányt vett. A már István udvarában is jelentős szerepet játszó lotaringiai franciák befolyását Péter uralma idején az itáliaiaké és a németeké - ugyan rövid időre - visszaszorította. Azonban I. András idejétől fogva a francia vallonok szerepe egyre jelentősebbé vált, tőlük aztán az igazi franciák vették át a vezetést, a század végére csaknem kizárólagosan: I. András vezérkara lotaringiai vallonokból állt. Szent László pedig olyan monostort alapított Somogyvárott, mely másfél évszázadon át csak franciákat vett fel falai közé, s a francia-magyar kapcsolatok ápolásában nagy szerepet kapott.

Francia nyelvterületről származtak a 11. századi liturgikus könyveink mintapéldányai, a Tihanyi alapítólevéllel a francia okleveles gyakorlat hatásának korszaka kezdődött el, s végül latin helyesírásunk és kiejtésünk a 11. századtól fogva a francia helyesírás és ejtés íratlan szabályaihoz igazodott. Ez a folyamat a francia egyetemeken tanult klerikusok révén a 12. század legvégén teljesedett ki, amikor újra erős lökést kapott a keresztesek és az Árpádok dinasztikus kapcsolatai nyomán. Tény, hogy az itáliai-lotaringiai-bajor hatások alatt született magyarországi latin irodalom az Árpád-kor végére teljesen a francia minták hatása alá került nyelvi, műfaji, esztétikai tekintetben egyaránt.

SzK

Halotti beszéd és könyörgés

A legkorábbi összefüggő magyar nyelvemlék egy 26 soros temetési beszéd és egy hozzá kapcsolódó 6 soros imádság a halottért. A Pray-kódex szakramentáriumának függelékében, a latin nyelvű temetési szertartás végén kapott helyet. A kódex e részét 1192 és 1195 között másolták, de a magyar szöveg már a mintapéldányban is szerepelt, nyelvállapota szerint a 12. század közepére datálható. A magyar temetési beszéd után közvetlenül olvasható egy hasonló tartalmú, kicsit részletesebb latin prédikáció, a magyar változat mintája. A magyar beszéd készítője átszerkesztette a latint, leegyszerűsítette a szöveget, ugyanakkor valamennyi stíluselemet ügyesen adaptálta az ismétléstől a felkiáltásig és a figura etymologica-ig (halálnak halálával halsz). A prédikáció latinul nem tudó hívek számára készült, akik alapvető hittani ismeretekkel rendelkeztek. A beszéd utal a teremtésre, a bűnbeesésre, ennek következményére, a halálra, majd a halottért való imdáságra szólítja fel a híveket. Maga a könyörgés kötött: a latin imádság szószerinti fordítása. A magyar prédikáció nyelvileg olyan kifogástalan, amennyire csak egy többször elhangzott beszéd lehet: a szóban kiérlelt változatot írta le egyszer valaki. Ez a változat azonban nem csak néhány alkalomra szólt, hanem a magyar nyelvű sírbeszéd modellje lehetett. I. Károly király temetésén 1342-ben Telegdi Csanád érsek halsonló tartalmú beszédet mondott. Jelentőségét növeli, hogy a sírbeszéd műfaja nem volt ekkor általánosan elterjedt Európában, s a népnyelvi prédikációk lejegyzése sem volt gyakori.

ME