Ausztria, Stájerország, Habsburg-dinasztia

Ausztria

Területét a frank birodalomhoz tartozó Bajorország keleti határőrgrófságaként szervezték meg a 9. század elején (Ostmark), először 996-ban említik Ausztria (Ostarrichi) néven. 976-től a Babenberg-család áll az élén, mely 1156-ban hercegi rangot kap. A Babenbergek kihalása (1246) után előbb II. Ottokár cseh király birodalmához tartozik, majd 1276-tól a német királlyá választott Habsburg Rudolfé, aki fiának, Albertnek adta. A 13. század második felében vált ketté Alsó- és Felső-Ausztriára.

ZSA

Stájerország

A ma Ausztriához tartozó tartomány eredetileg a bajor hercegség része volt, területét 1050-ben szervezték őrgrófsággá. 1180-ban önálló hercegség lett, mely 1192-ben került az Ausztriát birtokló Babenberg-ház kezére. A Babenbergek kihalása (1246) után déli része magyar uralom alá került (1254-60), északi része II. Ottokár cseh király birodalmához tartozott (1254-től), aki 1260 után hatalmát kiterjesztette Stájerország egészére. 1276-ban II. Ottokár I. Rudolf német királynak engedte át Stájerország birtokát, aki 1282-ben a tartományt Ausztriával együtt fiainak adta birodalmi hűbérként.

ZSA

Habsburg-dinasztia

A Habsburgok első ismert őse a 10. század második felében élt, a rokonság eredeti családi birtokai a Rajna felső folyása és a Bodeni-tó körül feküdtek. A Német-Római Birodalom viszonylag jelentéktelen grófi családjából származó Rudolfot 1273-ban német királlyá választották. Rudolf ezt követően magának követelte a Babenberg-ház kihalása után II. Ottokár cseh király uralma alá került birodalmi tartományokat, s igényét több győztes hadjárata (1276, 1278) révén érvényesítette. 1282-ben birodalmi hűbérként fiainak adta Ausztriát és Stájerországot, megvetve ezzel a Habsburgok utóbb kiépülő Duna-völgyi birodalmának alapjait.

ZSA