adomány, rendkívüli adó

adomány

Általános értelemben anyagi javak vagy testetlen jogok átruházása, történeti összefüggésben többnyire királyi (birtok)adomány értendő alatta. Ez utóbbit a király a ténylegesen a kezén lévő birokokból vagy az adományozási jogára - pl. az előző birtokos örökös nélküli halála miatt - szállt javakból tehette saját elhatározásából vagy kérést teljesítve. A magyar királyok adományai nem voltak hűbéri jellegűek, a már megtett szolgálatokat jutalmazták, s további szolgálatok teljesítésének feltétele nem terhelte az ilyen birtokot. A számos törvény által szabályozott helyzetű adománybirtok sajátos birtoktípust képviselt a középkori magyar jogban. Érvényes adományt meghatározott eljárás keretein belül lehetett tenni. A birtokadományok oklevélbe foglalása a 13. század közepén vált általánossá.

ZSA

rendkívüli adó

Olyan adó (collecta), amelyet valamely meghatározott alkalommal (pl. hadjárat) vetettek ki pénzben vagy természetben (élelmiszerben és egyéb javakban) a királyok. A királyi, az egyházi és a világi (magán)birtokok népei egyaránt fizették, a közszabadokat a teljes összeg, a szolgarendűeket annak fele terhelte. Bár az 1222. évi Aranybulla és az 1267. évi törvény elvileg a királyi szerviensek, illetve a nemesek népeit mentesítette a rendkívüli adó alól, tényleges mentességet a gyarkorlatban csak külön királyi kiváltság biztosított.

ZSA