királyi szolgálónépek, szolga
| |
| |
|
A királyi birtokoknak az uralkodó tulajdonosi hatalmában álló szolganépességét jelölő kifejezés. Önállóan termelő parasztok voltak, akiknek egyes csoportjait meghatározott szolgáltatások terhelték, kialakítva a szolgálat szerinti osztályozás egyes kategóriáit (pl. udvarnok, lovász, bölényvadász). Az intézmény eredete és korai története vitatott. A szolgálónépi rendszer felbomlása a 13. század folyamán ment végbe, részint a királyi birtokok eladományozása, részint a királyi tulajdonban maradó szolgálónépi csoportok terheinek egységesülése következtében.
ZSA
szolga
A király, illetve valamely egyház vagy magánszemély tulajdonosi hatalma alá vetett személy. A szláv eredetű szolga szó a 12. századtól kezdve váltotta fel a korábban hasonló értelemben használt - ismeretlen eredetű - ín kifejezést; mindkét szó latin nyelvű megfelelőjeként a servus volt használatos. A kötött szabadság típusainak 11. század végi megjelenése után a servus szóval leggyakrabban a világi (magán)birtokok önálló paraszti gazdasággal nem rendelkező, teljes alávetettségben élő népeit jelölték. E servus-réteg a 13. század második felére fokozatosan elvesztette gazdasági jelentőségét, s a servusok többsége különböző módokon a személyileg szabad jobbágyparasztság közé emelkedett. Egy részük azonban, kivált a kisbirtokosok földjein, a 14. század első felében is a hagyományos tulajdoni függésben élt.
ZSA