várjobbágyok, királyi szerviens

várjobbágyok (latin iobagio castri)

A királyi várszervezet népeinek legkedvezőbb helyzetben levő tagjai. Jogi helyzetük szerint nem voltak a közszabadság részesei: a várszervezeten keresztül a király tulajdonosi hatalma alá tartoztak, a várszervezettől önkényesen nem szakadhattak el, kiváltságaikat csak annak keretein belül élvezhették. A várjobbágyokat fejenkénti hadkötelezettség terhelte. A királyt külföldi hadjárataira is követniük kellett. Részesedtek a vár birtokállományából (haszonélvezeti jog), a várnépek adójából. A várszervezetbe birtokaikkal együtt önként belépők megőrizték tulajdonosi jogaikat. A várjobbágyság nem volt egységes jogállású.

Zsoldos Attila nyomán

Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 715.

SGY

királyi szerviens

A sajátos társadalmi réteg megnevezésére használatos kifejezés első kétségtelen hitelű előfordulása 1217-ből ismert. A latin nyelvű serviens regis/regalis alak közkeletű, 'királyi szolga' fordítása nem pontos, hívebb jelentést ad a 'királynak szolgáló személy' körülírás. A 13. század közepétől elterjedő nemes királyi szerviens forma a királyi szerviensek és a hagyományos nemesség közötti különbségek elhalványodását jelzi. A királyi szervienseket a nemességgel azonosító 1267. évi törvény után a kifejezés használata megritkul, s bár szórványosan a 14. században is felbukkan, a szókapcsolat kivész a magyarországi latinságból.

ZSA