Szerémség, Macsó, Szörénység

Szerémség

A Duna-Száva közének keleti részén fekvő tájegység. A 9. században frank, majd bolgár uralom alatt állt, a 10. századtól a magyarok birtokolták. Általános vélemény szerint területén az államszervezés idején nem vármegye, hanem határ(őr)ispánság (marchia) létesült, melyről a Szerémséget latinul Marchia néven is emlegették. Ismeretes ugyanakkor a vidék Bolgyán elnevezése is. A 13. századra a Szerémség területén Szerém (keletebbre) és Valkó (nyugatabbra) vármegyék osztoztak. A Szerémséget már 12. századi bizánci források az ország legtermékenyebb és leggazdagabb vidékének mondják, s ez a helyzet a 15. századi török pusztításokig fennállt. Kiváltképpen híres volt a szerémi bor.

ZSA

Macsó

A Száva, a Drina és a Kolubara folyók által határolt tartomány 1247-től szerepel Macsó néven, korábban a Szerémséghez számították. 1247-től IV. Béla Anna nevű lányának férje, a Halicsból elűzött Rosztiszlav herceg és örökösei birtokolták. 1272 után bánsággá szervezték, élén magyar bárók álltak. 1284-ben kerülhetett a trónjától megfosztott szerb király, Dragutin kezére, vélhetően V. István lányával, Katalinnal kötött házassága révén. Macsót I. Károly 1319-ben visszafoglalta s újjászervezte a bánságot.

ZSA

Szörénység

A Déli-Kárpátok, az Olt és az Al-Duna által határolt tartomány, melyet magyar uralom alá jutását követően, az 1230-a évek elején bánsággá szerveztek. A tatárjárás után IV. Béla sikertelen kísérletet tett a johannita lovagrend letelepítésére a Szörénységben. Az 1280-as években a tartomány kikerült a magyar királyok fennhatósága alól, s a helyi román vajdák kormányozták.

ZSA