IV. Béla, Margit-legenda

IV. Béla

II. András legidősebb fiaként született 1206-ban. Apja életében először Szlavónia (1220-26), majd Erdély (1226-35) élén állt hercegként. 1220-ban vette feleségül a nikaiai görög császár lányát, Máriát, akitől két fia (István, Béla) és nyolc lánya (Kinga, id. Margit, Anna, Katalin, Erzsébet, Konstancia, Jolán, ifj. Margit) született. 1270. május 3-án halt meg; az esztergomi ferences templomban temették el.

ZSA

Margit-legenda

Szent Margit (1242-1270) - IV. Béla és Mária királyné leánya - életéről szóló legenda. Az V. István király kezdeményezésére létrejött első, majd ennek sikertelensége után az 1276. évi második szenttéavatási vizsgálat jegyzőkönyvei alapján íródott. Szerzője frater Senior feltehetőleg azonos Margit gyóntatójával, a domonkosrendi Marcellussal. Elképzelhető, hogy már a 14. században volt magyar nyelvű, és biztosan volt német nyelvű fordítása. A magyar változatot Ráskai Lea 1510-ben másolt kézirata tartotta fenn. A legenda az európai misztika jelentős alkotása, a benne foglalt korszerű, laikus vallási formákat hangsúlyozó eszmények miatt jelentős utóélete volt. Az őslegenda alapján már a 14. század elején újabb latin változatok jöttek létre.

SzK