Témám
kiindulópontjául a 80-as évektől tapasztalható társadalmi változások
szolgáltak. Megsokasodtak a családon belüli problémák, melyek az
óvodánkba járó problematikus, nehezen kezelhető gyermekek számának
emelkedésében, megváltozott viselkedésében tükröződtek. Ezek a belső
problémák a 3-7 éves korosztálynál még nem verbalizálódnak, hanem
mindennapi viselkedésükben, szerepjátékukban és rajzaikban követhetők
nyomon. A gazdag szakirodalmi háttér ismeretében és szakmai tapasztalatom
alapján az volt a feltevésem, hogy a gyerekek viselkedésváltozásának okai a
családon belüli konfliktusokban keresendők, melyek elsősorban társadalmi
eredetűek, megjelennek a szülők személyiségében, ezen keresztül pedig a
gyerekek viselkedésében. Az óvodában mindezek a gyerekek
szerepjátékaiban mutatkoznak meg, rajzaikban tárulnak az óvónő elé.
Arra kerestem a
választ, hogy valóban a házastársi konfliktusok okozzák-e az óvodában a
gyerekek viselkedésváltozásait. Ezek a szülők személyiségéből fakadóak-e
vagy társadalmi eredetűek? Érvényesül-e mindkét hatás és milyen módon?
Megjelenítik-e ezeket rajzaikban, szerepjátékaikban? Tudja-e az óvoda
kompenzálni e családi történéseket?
A vizsgálat során a
kérdőíves módszer, a szerepjátékok és a gyerekek viselkedésének a
megfigyelése, a gyermekrajzok dokumentumelemzése bizonyult hatékonynak
a kutatási módszerek közül. Mielőtt rátérnék a kérdőív eredményeire,
bemutatom az óvodát, az óvodába járó gyerekek lakóhelyeit, társadalmi
hátterüket, rétegződésüket és családjaikat.
Az óvoda egy
osztatlan csoporttal működik, jól felszerelt, alapítvány segíti a tevékenységét,
saját programot dolgozott ki, melynek lényege: megismerni, cselekedtetni,
fejleszteni kommunikációval és barkácsolással. Az óvoda aprófalvas baranyai
településen található, ahova a két szomszédos faluból érkeznek naponta a
gyerekek a falubusszal. A települést az alacsony iskolázottság jellemzi, a
munkanélküliek aránya 70%. Két intézménye az óvoda és az iskola. A
közlekedés viszonylag jó.
Kistamásiból érkezik
az óvodába a gyerekek egyik csoportja. Ott 80%-ban beás lakosság él (150
fő). A munkanélküliség 90%-os, infrastruktúra nincs. A beások beszélik a
nyelvet, de a gyerekek nem használják az óvodában. Pettend a másik
beiskolázási körzet, ahol 80%-ban lováriak (kolompár) élnek. Itt sincs
infrastruktúra, 80%-os a munkanélküliek aránya. Rossz a közlekedés. A
nyelvet beszélik, de a gyerekek ezt nem használják. Elterjedt közöttük a
pünkösdista vallás.
Az óvodás gyerekek
életkora 3 és 7 év közötti. Az osztatlan csoport 40%-a cigány származású,
10%-uk vegyes házasságból származik. A csoport létszáma átlagosan 26-30
fő. A neveltségi szintek eltérőek, a gyerekek nyelvi-kommunikációs szintje
alacsony. Nem épültek be olyan szocializációs minták, értékek, amelyek
szükségesek lennének a társadalmi beilleszkedéshez. A cigány gyerekek
eltérő kultúrával érkeznek, eltérő nyelvi kóddal és anyanyelvvel, az óvodában
találkoznak először aktívan egy másik kultúrával, ezért a szocializációs
folyamat náluk még nehezebb.
A családlátogatások
során azt tapasztaltam, hogy az alacsony iskolázottság, a munkanélküliség, az
alacsony társadalmi helyzet beindította azt az egyenlőtlenségi mechanizmust,
amely a családok ellehetetlenüléséhez vezethet Kistamásiban, Pettenden
viszont a családoknak még az eltérő kultúrával is meg kell küzdeniük.
Kérdőíves
módszerrel tártam fel a családok szociokulturális hátterét, a konfliktusok
forrásait. 20 család gyermeke jár az óvodába (sok a testvér). A kérdéseket 3
csoportba osztottam:
1. Szociodemográfiai
adatok (iskolai végzettség, a gyermekek száma, munkahely, a lakások
komfortfokozata). Az anyák életkora viszonylag alacsony, ami annak
köszönhető, hogy a falusi lányok korán (a cigánylányok már 15-16 évesen)
férjhez mennek. Az anyák többsége csupán 8 általánost végzett, és az apák
között is kevés a szakképzett. A cigány gyerekek elvégzik már a 8 általánost,
mert ez a jogosítvány előfeltétele. A tudás nem érték. A gyerekek nagy
valószínűséggel ugyanabba a társadalmi rétegbe kerülnek vissza, mint a
szülők. A társadalmi változások azt sugallják a szülőknek, hogy hiába tanul a
gyerek, nem lesz munkája. Fel sem merül bennük, hogy a magasabb iskolai
végzettség majdan jobb megélhetést biztosít a gyereknek. Ha a gyerekek
tovább is tanulnak, akkor is főként szakmunkásképzőbe mennek, hogy az
azonnali jutalom elve alapján gyorsan kikerüljenek az iskolából és
pénzkeresővé váljanak. A gyereklétszámból következtethetünk a család
státuskijelölő funkciójára is. A magas gyerekszám a csoport termékenységi és
gazdasági stratégiájára utal. A termékenységi stratégiában megjelenik, hogy
az egészség nem érték (a születéskor várható alacsony élettartamra történik
meg a válaszadás), a gazdasági stratégia pedig arra épül, hogy a családi
pótlékból és a hivatásos anyai státuszból meg lehet élni. 20 szülőből 7 apának
és 5 anyának van munkahelye. Az alacsony iskolai végzettség miatt egyre
kevesebb a munkalehetőség számukra. Vagy a második gazdaságban, vagy
segély mellett a fekete gazdaságban dolgoznak, többnyire azonban otthon
foglalják el magukat. A lakások 50%-a komfort nélküli. A falvak lassan
elszegényednek, a családok lecsúsznak.
A következő kérdéskör a családon belüli viselkedési minták
tanulmányozása volt a szülők iskolai végzettségének tükrében.
A szabadidő
eltöltésénél a televízió az egyedüli és a legolcsóbb szórakozási lehetőség. A
jutalmazás, büntetés módja is a családok szubkultúrájából következik. A
családon belül a házastársak kommunikációjának hiányából fakad a legtöbb
konfliktus, mert nem mondják el egymásnak az érzéseiket. Ha nem
egyértelműek a kommunikációs kódok, akkor párhuzamos kommunikáció
folyik a szülők között. Azért nem beszélnek a problémáról, mert nem tudják
kifejezni magukat, hiányzik a kidolgozott kód, amely ezt segíthetné, és az
iskolázottság szintje is komoly akadály. A cigány családoknál gyakori a
verekedés, de senki sem jelölte, mert nem illik erről beszélni. A nemi és
családi szerepek elsajátítása is áthagyományozódik, másként nevelik a fiúkat
és másként a lányokat. A többnyire zárt szereprendszerű családokban a
korlátozott kóddal erősen meghatározottak a nemi szerepek. Ez a családok
nevelési stílusában is kirajzolódik, az anya szerepe a nevelés, az apa testesíti
meg a szigort, vagy amit tapasztalok, teljesen engedékeny, mivel a különböző
szubkultúrából érkező gyerekek különböző módon sajátítják el a szerepeket.
A harmadik
kérdéskör az óvoda és a család kapcsolatának a vizsgálata volt. Ebben az
óvodában ez együttműködőnek mondható. A kérdőívek elemzésével a
családban előforduló konfliktusok társadalmi hátterét tártam fel. Ennek
alapján azt állítottam, hogy az iskolázottság, a munkahely, a
lakáskörülmények, az eltérő szubkultúra és a belőle következő szocializációs
minták mind konfliktusforrások lehetnek. Ezek a szülők viselkedésében is
megjelennek. A gyermekrajzok elemzésekor mindezt figyelembe vettem.
A gyerekrajzok üzenete
A középső és nagycsoportos
gyerekek rajzai voltak alkalmasak az elemzésre. 12 gyermek rajzát
elemeztem, melyek témája a család és a karácsony volt. Kíváncsi voltam,
hogy tükröződik-e a gyerekek rajzaiban a szülők között előforduló konfliktus.
A gyerekek otthon csak részben tudják levezetni a feszültségeket, mert ez a
szülők habitusától függően szeretet-megvonással, veréssel jár. Az óvoda
viszont alkalmas közeg a gyerekek számára, hogy az indulataikat,
feszültségeiket kiadják magukból. Beindulnak azok az énvédő
mechanizmusok, amelyek szükségesek a gyermek személyiségének
harmonikus fejlődéséhez. A rajzban ez a projekció. Az elemzés során
rajzpedagógiai és pszichológiai szempontokat vettem figyelembe. A gyerekek
rajzolás közben beszélgettek, ezt is lejegyeztem, és fotókat is készítettem,
főként a metakommunikációs szituációkról. Formai elemeket figyelembe
véve a kép betöltöttsége utal az érzelmi háttérre (pl. egyik kisgyerek zsúfolt
családot rajzol, egy szobában heten laknak). Fontos kifejező eszköz a
gyermek számára a vonal. Ha az alakokat vonalra rajzolja, biztonságban érzi
magát, ha ez elmarad, bizonytalanságot tükröz. A foltok, színek is utalnak az
érzelmi stabilitásra vagy problémára. Míg az erőteljes vonalak a dinamikára,
addig a halványak a bizonytalanságra utalnak. Ugyanez figyelhető meg a
színek esetében is. Az élénkpiros meleg vagy a fekete hideg színeknek a
választása érzelmi hullámzásra utal. A szín lélektani indítékai a gyermek
legszemélyesebb megnyilvánulásai. Ha gyakran használ a gyerek sötét
színeket, erőteljes sötét vonalakat, akkor komoly érzelmi krízisre kell
gondolnunk. Pl.: az egyik kisfiú egy fekete követ rajzolt az idilli karácsonyi
kép közepére, a másik kislány az apja ruháját festette feketére.
A karakterek az
adott fogalomkörre utalnak, amelyet a gyerekek a rajz közben el is mondanak.
A kifejező szándék nagyon fontos: jelöl-e mozgást, konzisztens-e a valóság és
az ábrázolás viszonya, a valóságot vagy a képzeletében kialakult fantáziát, a
vágyait rajzolja-e le. A rajzok elemzésénél a családlátogatás és a kérdőív
tapasztalatait és a gyermek viselkedését is figyelembe vettem,
összekapcsoltam. Így körvonalazódott a konfliktus az egyes családoknál a
gyerekek családrajzaiban.
A gyermekek
személyiségének belső tartalma jól megfigyelhető minden rajzon. Pl.: Az
egyik kislány nem rajzolta le testvérét, mert mint kiderült, a szülők elutasítják
a nagyobb fiútestvért, így a kislány sem szereti. Az apa agresszív, sokszor
megveri a fiút, mivel a születése körülményei problematikusak voltak, és
ezért a fiút okolják. Egy másik rajzon a kislány sűrű, erőteljes vonalakkal
rácsozta be újszülött kistestvérét, a testvérféltékenység nyilvánvaló. Dóri nem
rajzolja meg apja arcát, mivel az apa 1 évig börtönben volt, ami komoly krízis
a gyermek számára. Ricsi a szétment, majd újra összeköltözött családot úgy
ábrázolja, hogy az idilli kép közepére fekete követ rajzol az apa brutalitását
"kiírva" magából. Patrik a nagymamát nem rajzolja le, mivel a
konfliktusok egyértelműen hozzá kapcsolódnak. Peti az apa hiányát fekete
felhővel jelképezi, a hatalmaskodó nagyapa keselyűként uralkodik a családon.
A cigány
gyerekeknél a rokonság is a család része, ezért mindenkit lerajzolnak.
Szubkultúrájukhoz tartozik az élénk színek használata is. Ma már gyakoriak
az ún. vegyes házasságok a környéken, így ezekben a családokban újabb
konfliktusforrás a magyar és beás kultúra közötti különbség. Ez eltérő
igényekben, habitusokban jelenik meg nemcsak a családokon belül, hanem
azokon kívül is. A társadalmi konvenciók, sztereotípiák és előítéletek nem
kedveznek kiváltképp falun a vegyes házasságok elfogadottságának, ami
tükröződik a gyermekek rajzaiban is. Több gyereknél kiemelt szerepet kap a
nemiség, az anyának keblet rajzolnak. A szülők alkoholfogyasztását mint fő
problémát sötét színekkel jelzik. A családi konfliktusokban szerepet játszó
betegséget is rajzban jelenítik meg a gyerekek: a diabeteszes testvérnek van
csak szája a képen, ugyanis vele sokat kell foglalkozni. Az elkényeztetett
gyermek önmagát rajzolja a legnagyobbra, a szülők sokkal kisebbek nála.
Ahol harmonikus a
családi élet, ott is előfordulnak időnként konfliktusok, amelyeket a az óvodás
gyermekek viselkedésváltozásában vagy szerepjátékaiban figyelhetünk meg.
A szerepjáték
megfigyelésével igazoltam hipotézisemet, miszerint a konfliktusokat a
gyerekek megjelenítik szerepjátékaikban, azon belül is a családjátékban. A
játék a 3-7 éves gyermek alapvető tevékenysége, melynek sajátossága a
feszültségoldás, örömszerzés. A gyermek vágyait, indulatait, tapasztalatait,
élményeit játssza el sajátos formában. A gyerekeknek a család, a környezete,
az óvoda közvetíti a szocializációs mintákat. Ha figyelemmel kísérjük a
gyerekek szerepjátékait, akkor információkat tudunk gyűjteni a családban
történő eseményekről, ugyanis a gyerekek kijátsszák magukból a
feszültségeket. A családjátékokat figyelve (melyeket több hónapon keresztül
jegyzőkönyveztem) szembesülünk azokkal a konfliktusokkal, amelyeket a
gyermek otthonról hoz vagy amelyet szeretne megélni. A folyamatos
megfigyelések során kirajzolódtak a testvérféltékenység, az új testvér
születésével kapcsolatos problémák. Az elsajátított nemi szerepek, az apa-
anya habitusa a gyermekek szerepjátékaiban tükröződött. Előkerültek az
alkoholból, pénzhiányból, válásból, rekonstruált családból eredő
konfliktusok. Meg lehetett figyelni az eltérő szubkultúrából érkező gyerekek
eltérő konfliktuskezelési technikáit, amelyek szintén a szülők habitusát, a
szocializációs mintákat tükrözte. A családjáték témáján kívül játék közben
figyeltem a gyerekek metakommunikációs és verbális közléseit. Hihetetlenül
"tudják" apjuk, anyjuk vagy a nagyszülők mozdulatait,
beszédstílusát utánozni, és azonosulnak is velük a szerepjáték során. Újra
átélik azokat az indulatokat, feszültségeket, amelyeknek hatása alatt vannak,
és kijátsszák, mintegy kioltják azokat.
Az óvodának óriási
szerepe van a konfliktusok hatásainak csökkentésében. Az óvoda szabályozó
jelenléte biztosítja a pozitív szocializációs mintákat, oldja a negatív
szerepeket. Meg kell mutatni, és lehetőség szerint szocializálni a gyerekeket a
pozitív konfliktuskezelési technikákra, amellyel fel tudják dolgozni
problémáikat. Ennek leghatékonyabb módszere a szerepjáték. A családok
gondjait meg kell ismerni, hiszen az eltérő műveltségi, anyagi színvonal, az
eltérő nyelvi kód eltérő szocializációs folyamatokat jelent a gyerekeknél is,
csakúgy, mint szüleiknél. Differenciáltan kell segítenünk a szülőket is,
elsősorban a gyerekeken keresztül kell hatást gyakorolnunk rájuk. Ha a
szülők elfogadják az óvó nénit, a gyerekek is nagyobb bizalommal fordulnak
hozzánk. Tapintatos, toleráns, elfogadó, egymást tisztelő magatartásra van
szükség.
Több oldalról is
alátámasztott feltevésem igazolódott, miszerint a házastársi konfliktusoknak
okai elsősorban társadalmi eredetűek, amelyek kihatnak a házastársak
személyiségére. A gyerekek az óvodában ezt rajzaikban, szerepjátékukban
énvédő mechanizmusként jelenítik meg. A társadalmi változások
következménye, hogy lazultak az emberi kapcsolatok, nehezen és egysíkúan
oldják meg a családok a konfliktusokat szubkultúrájából adódóan. Így csak
azokat a konfliktuskezelési technikákat képesek gyermekeik számára átadni,
melyekkel ők is rendelkeznek. Megfigyeléseim alapján az óvoda egyik
legfontosabb feladatának látom a gyerekek kapcsolati kultúrájának a
fejlesztését, az ehhez szükséges eszközök bővítését.
IRODALOM
- Cseh-Szombathy László: A családi értékek változása és ennek hatása a
család alakulására. Társas Kapcsolatok Műhely I. Gondolat Kiadó, Budapest,
1991.
- Cseh-Szombathy László: A gyermekkori szocializáció jelentősége, a házastársi
és szülői szerepekre való felkészítésben. Családszociológia. (Szöveggyűjtemény)
JPTE TI, Pécs, 1996. Válogatta és szerkesztette: Schadt Mária.
- Cseh-Szombathy László: A házastársi konfliktusok előfordulásának gyakorisága
és a konfliktusok társadalmi forrásai. A házassági konfliktusok fő területei.
Családszociológia. (Szöveggyűjtemény) JPTE TI, Pécs 1996. Válogatta és
szerkesztette: Schadt Mária.
- H. Sas Judit: A gyermekkel szembeni családi követelmények alakulása és a
történelmi-társadalmi változások. Szociológia 1971/2. sz.
- H. Sas Judit: Család, társadalom. Óvodapedagógiai Nyári Egyetem, Kecskemét,
1988. Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, Kecskemét, 1988. Szerkesztette:
Horváth Béla NYE titkára
- H. Sas Judit: Nőies nők és férfias férfiak. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.
- Bognár Gábor - Telkes József: A válás lélektana. Gondolat Kiadó,
Budapest, 1986.
- Neményi Mária: Új család, új modell? Családszociológia. (Szöveggyűjtemény)
JPTE TI, 1996. Válogatta és szerkesztette: Schadt Mária
- Meleg Csilla: Egészségérték és intézményes befolyásolás. Társadalomkutatás,
1991/1-2. sz.
- P. Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Iskola és
társadalom. Pécs, 1996. (Válogatta és szerkesztette: Meleg Csilla)
- Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó,
Budapest, 1977.
- Herman Alice: A gyermekben érlelődik a jövő. MNOT - Kossuth
Könyvkiadó, Budapest, 1979.
- Helyi Óvodapedagógiai Program Nemeske. Nemeske, 1999.
- B. Méhes Vera: Az óvónő és az óvodai játék. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.
- Dr. Hárdi István: A dinamikus rajzvizsgálat. Medicina Könyvkiadó, Budapest,
1983.
- Jakab Irén: Képi kifejezés a pszichiátriában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998.
- Szalontai György: Vizuális nevelés. Tárogató Kiadó, Budapest, 1994.
- Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Gondolat Kiadó,
Budapest, 1985.