Monda, mese, mese és monda

MONDA

A 18. század végén a mendemonda szóból elvonással keletkezett. Irodalmi műfaj, mely az anekdotához és a meséhez áll közel. Két fajtája a történelmi és a hiedelemmonda, melyek közül az előbbi a történelmi kutatás számára fontos, mivel forrásul szolgálhat. Tartalmát tekintve változatos epikai műfaj, mely helyi eseményeket, hiedelmeket, természeti és társadalmi jelenségeket dolgoz fel, történeti és természeti tényekre utal. A valóság és csodás elemek egyszerre vannak jelen. A cselekvőket és a cselekvést többnyire időben és térben pontosan elhelyezi. A monda mindig reális történeti személy, esemény, hely köré szerveződik egyre gazdagodó motívumkörrel. Gyakran találunk benne vándormotívumokat. A mesével szemben főhőse általában a közösséget képviseli. Érzésvilága gazdag. Legrégebbi mondáink a honfoglalás előtti kort és a honfoglalás időszakát mutatják be. A magyarság etnogenezisét (származását) a csodaszarvas-monda, az Árpád-dinasztia eredetét a turul-monda, a honfoglalást a fehérló-monda, a kalandozásokat a Botond- és a Lél-monda idézi fel. (A mese és a monda összehasonlítását lásd: mese és monda.)

MESE

A mese az epika rövid műfajai közé tartozik, a legarchaikusabb műfajok egyike. Főhőse különböző kalandokon át oldja meg feladatát. Útja során csodás, fantasztikus tulajdonságokkal rendelkező ellenfeleket győz le hősies küzdelemben. Szereplői nem konkrét személyek, hanem elvont típusok. Világképe egyszerű, jók és rosszak állnak egymással szemben, a történet végén a jó legyőzi a rosszat. A történetek általában időben és földrajzi térben nem konkretizálhatók. Szerkezete szigorúan kötött, alapsémája egyszerű. ( A mese és a monda összehasonlítását lásd: mese és monda )

MESE ÉS MONDA

A mese hagyományos elbeszélő forma, a monda nem. A monda hihetőségre törekszik, ezért általában szereplőit és a cselekvést térben, időben pontosan elhelyezi. A mese helyszíne és ideje általában meghatározatlan, nem konkrét. A mese több motívumot tartalmaz mint a monda, az utóbbi inkább egysejtű. A mese szereplői a cselekmény folyamán hatalmas távolságokat járnak be, míg a monda helyi eseményeket dolgoz fel. A mese a szereplők lelkivilágának ábrázolásával nem foglalkozik. A monda szereplőinek érzésvilága gazdag. A mese főhőse önálló személyiség, a monda hőse a közösség tagja, képviselője. A mondában a démoni világ uralkodik az emberi felett. A mesében, bár a csodás elem reálisnak tűnik, az emberi világ legyőzi a démonit. A mese vége gyakran jó, megoldott helyzettel zárul a történet. A monda vége sokszor tragikus, megoldatlan.