BENCÉSEK

A nyugati szerzetesség atyja, Szent Benedek (480 körül - 547) által létrehozott szerzetesrend az Ordo Sancti Benedicti. Eszményét jól kifejezi jelmondatuk: Ora et labora (Imádkozzál és munkálkodjál!), mely a szemlélődő és a tevékeny élet közötti összhang megteremtésének igényét mutatja. A szerzetesi élet megszervezését Szent Benedek az 529-ben alapított Monte Cassino-i monostorban fejezte be. Az ekkor készült regula a szerzetesi élet szabályait tartalmazta (az imádság és munka egyensúlyát, az engedelmesség és egyéb erények gyakorlását). Az élet rendjét a közös zsolozsma (imádság) határozta meg. Magyarországon a bencések - még Géza fejedelem uralkodása alatt - 996-ban telepedtek meg Szent Adalbert vezetésével Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. Szent István a Koppányon aratott győzelme után királyi apátság rangjára emelte, számára Monte Cassino jogainak megfelelő kiváltságokat adományozott. Ezt az 1002-ben kiadott pannonhalmi alapítólevélben rögzítették és Szent István nagy legendája is megemlékezik róla. A bencések, kik cseh, olasz, francia, német földről érkeztek, Magyarországon vezető szerepet vállaltak a térítésben és az egyházszervezésben. A kolostorokhoz iskolák kapcsolódtak, ahol eleinte elsősorban az egyházi feladatok ellátására klerikusokat neveltek (Szent Gellért legendája tudósít erről). A bencés kolostorokban jöttek létre az első könyvtárak és könyvmásoló műhelyek, hisz a rend szabályzatában a közös olvasás előírás. Szent István idején bencés monostorok Bakonybélen, Zalaváron, Pécsváradon, Zoboron létesültek.