Kettős honfoglalás, Árpád-kor
| |
|
A "kettős honfoglalás" elméletének kidolgozása László Gyula nevéhez fűződik, mely szerint a honfoglalók 895-ben már magyarul beszélő népességet találtak volna a Kárpát-medencében. Az elmélet régészeti, embertani, nyelvi és írott források szuverén értelmezésén alapul.
ÁRPÁD-KOR
A magyar történelem 895-1301 közötti korszakának jelölése; a honfoglalástól III. András király haláláig tartott, amikor fiúágon kihalt az Árpád-ház. Az Árpád-kor elnevezést az újkorban kezdték el használni; szembeállítva vele az 1301-gyel kezdődő időszakot, amikor királyaink különböző uralkodó házakból származtak. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a 10. század közepén azt írta, hogy Árpádtól kezdve "mindmáig ennek nemzetségéből lesz Turkia (Magyarország) fejedelme". Árpádot nem a testvérei követték a főhatalomban, hanem fiai, unokái.