SZENT KORONA
| |
| |
| |
| |
| |
|
A Szent Koronát a székesfehérvári Mária székesegyházban őrizték, vele avatták a mindenkori királyt, akik azt csak három ünnepen, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor viselhették. Az angyali jelzőt a trónkövetelők korában, 1301 után kapta, mikor az ország hallani sem akart a pápa vagy a német császár rendelkezési jogáról a korona és az ország felett. A szuverenitás jelképe lett az égi eredetű, angyal hozta korona, amit hitük szerint a királyok királyától, az Úrtól kaptunk. Az írott források közül a Hartvik legenda beszél II. Szilveszter pápa koronaküldéséről, ám a jóval korábbi Nagyobbik István-legenda nem említi. Nincs nyoma azonban annak, hogy magyar király valaha is adót fizetett volna a Szentszéknek (péterfillért), amit a lengyel vagy az angol példa mutat. Szent István közvetlenül Máriának ajánlotta fel az országot, erre utal a székesfehérvári bazilika névadása, vagy az esztergomi Porta speciosa ábrázolása, melyen István és Adalbert püspök Máriának ajánlja föl a magyar királyságot. A koronázás során a király Isten felkentje lesz, ha nem is lesz pappá, de részese a szent hivatásnak.
A világon egyedülálló módon 27 zománcképpel díszített koronának származása, készítési műhelye és ideje, körülményei és jelképrendszere ma is vita tárgya.
A korona fő részei
A korona alsó része az abroncs (elnevezése a rajta lévő feliratok alapján: corona greca), amely szokatlanul nagyméretű, egy kissé aszimmetrikusan álló pártázattal ékesített. Anyaga arany, sok ezüsttel ötvözve, hogy tartása megfelelő legyen. Oromdísze kilenc átvilágítható zománc, hasonló számú csüngővel. A korona homlokzati ormán Jézus, a királyi jelvényekkel trónon ülő Pantokrátor bizánci típusú ábrázolása. A képen monogramja (IC XC) és az égi szférára utaló életfa, alatta ékkő, és ezután körbefutva váltják egymást a zománcképek és az ékkövek. A Megváltótól (a korona viselője felől nézve) balra Gábriel (az Angyali üdvözlet) és jobbra Mihály (az égi hadvezér), a kezdet és a vég (az Utolsó ítélet) arkangyalai. Mellettük balra szaloniki Szent Demeter és jobbra Szent György (mindkettő katonaszentként a hit, a kereszténység védelmezője). Az abroncson tovább Szent Damján és Kozma, a vértanúhalált halt, ingyen gyógyító orvostestvérpár, a tiszta égi tudomány képviselői bizánci ikonográfiában. A Krisztus-képpel szemben - hátul - Dukász Mihály görög császár, mellette balról Géza, Turkia (Magyarország) hívő (pistos) királya és jobbról Konstantin császár. A három vitatott kép (Dukász, Géza, Konstantin) ad vitateret a korona készítési idejének meghatározásához: Géza 1074-77 között uralkodott és ő kapta volna a korona abroncsát Dukász és Konstantin társcsászártól.
A másik fő rész a korona felső részét alkotó keresztpánt (corona latina). Anyaga vékonyabb és tisztább aranyból készült. A keresztpánt nyolc apostolképpel van díszítve, az azonban kérdéses, hogy eredetileg is kupolás tárgy volt, és soha nem volt-e máshová felszerelve ? A görögkereszt forma közepén Krisztus keleti típusú életfával, két oldalán a Nap és a Hold a kilenc csillag jelképével magát az Atyát, a Világmindenség urát jelképezi. Köldökéből nő ki a későbbi sérülés következtében elferdült aranykereszt A keresztpántok szárain apostolok képei. A Pantokrátor-kép jobb és bal oldalán a két apostolfejedelem, Péter és Pál, előtte János és mögötte Jakab apostol - Krisztus első kiválasztottai a tanítványok között is, akik legközelebb álltak hozzá). A külső szárakon elől Bertalan képtöredéke, hátul hitetlen Tamás, jobbra András, balra pedig Fülöp, akik Kis-Ázsiától Indiáig térítettek. A latin feliratú zománcképek közt gazdag filigránmezőben piros drágakövek és fehér igazgyöngyök.