{4-7.} 1. A szankció fogalma

A jogszabály jellemzői közé tartozik, hogy nemcsak érvényes, hanem érvényesülő társadalmi norma.*Moór, Bev. 184–185. Egy erkölcsi szabály, mely nem talál követésre, az emberi gyarlóságot helyezi éles megvilágításba, egy jogszabály, mely nem érvényesül, inkább saját gyarlóságát bizonyítja. A jogszabály biztos érvényesülésének legközönségesebb tényezője a jogszegést követő hátrányos jogkövetkezmény: a szankció. A mai jogrendszerekben a jogszabályok túlnyomó többsége szankcióval van ellátva. Ha vannak is szankció nélküli jogszabályok, ha nem is mindig a szankciótól való félelem a jogkövetés motívuma, ha nem is gyakran kerül sor a szankció alkalmazására, kétségtelen, hogy a szankció a jog érvényesülésének legáltalánosabb látható tényezője. Nemcsak közbeszédben, de jogászi gondolatmenetekben is egy jogszabályt szankcióval ellátni rendesen annyit jelent, mint eszmei követelményt tételes joggá, hiányos jogot teljessé, tökéletlent tökéletessé tenni.*Vö.: Irk 97.

Szankciók alatt oly jogkövetkezményeket értünk, melyek jogsértés esetén állanak be és a jogszegő számára hátrányosak.*Kétségtelen, hogy a szankció jogintézmény és nem valami jogon kívüli jelenség, amelyet a jog „segítségül hív”. Ezenfelül még egy irracionális momentum kapcsolódik a szankció fogalmához: a szankció oly jogintézmény, mely alkalmas arra, hogy más jogszabályok hatékonyságának, érvényesülésének tényezője legyen. A szankcióval a jutalom állítható szembe, mint jogkövetés esetére beálló előnyös {4-8.} jogkövetkezmény.*Vö.: Kelsen, Hauptprobleme 217–218. A terminológiai célszerűség és a közhasználati kifejezéssel való egyezés követelménye, hogy a jutalmat ne tekintsük a szankció egy fajának, hanem előnyös jogkövetkezményként állítsuk szembe a szankcióval mint hátrányos, elrettentő jogkövetkezménnyel. Közös vonásuk, hogy mindkettő jogkövetkezmény, tehát a tételes jog erejénél fogva, a jogrend alapján következnek be. A dolog természeténél fogva a szankció jelentősége aránytalanul nagyobb, mint a jutalomé, mert a jutalom jogszabály-biztosító ereje sokkal kisebb.

A szankcióval és a jutalommal szembeállíthatók a jogérvényesülésnek olyan biztosítékai, amelyek nem a jog rendelkezései alapján állanak fenn, hanem attól függetlenül; ilyenek elsősorban a különböző etikai és szociológiai tényezők: történeti tradíciók, társadalmi tekintély, társadalmi vagy jogi állásból fakadó kényszerhelyzet, vallási meggyőződés stb., melyeknek kényszerére főleg a magasabb rendű jogszabályok érvényesülése támaszkodik. Ezeket is szokták szankcióknak nevezni, azonban számunkra a szankció elsősorban mint jogintézmény jön tekintetbe, s ezt a fogalomszűkítést annál inkább megengedhetjük, mert minden társadalmi, irracionális „szankciónak” megvan a maga vetülete a jogintézmények világában, melyen keresztül hatását kifejti.

A jogkövetés e nagyszámú és sokféle biztosítékainak felsorolásából eleve világosan kitűnik, hogy jogi szankciók megléte vagy hiánya, továbbá azok tökéletes vagy hiányos érvényesülése nem lehet döntő valamely szabály jogszabály mivoltára, valamely szabályrendszer jogintézmény mivoltára, vagy szabálycsoport jogterület mivoltára.*Alcorta 43. Chklaver 117. Fauchille I (1) 20. Garner 3. Hershey 5–6. Rivier I, 21. Ellenkező véleményen Irk 46. Marton 4, 16, 32. A szankciók hiánya címén még nem vitatható el valamely szabály jogi jellege, viszont a leghatásosabb szankciókkal ellátott szabály sem okvetlenül jogszabály.*A jogi kényszer problémája nem azonos a jogi szankció problémájával. Kényszert nemcsak a szankció gyakorolhat, hanem a fentebb említett etikai és szociológiai tényezők is (Redslob, Problem 331). Ez utóbbi tényezők azok, melyek a Moór által jellemzett „közvetlen jogszabályok” hallgatólagos kényszerét biztosítják. (Vö.: Moór, Bev. 182.)

{4-9.} Hogy a szankciók a mai jogrendszerekben a jogérvényesülés legáltalánosabb biztosítékát képezik, annak részben általános, részben különleges okai vannak. Általános oka az, hogy a szankció kétségtelen gyakorlati előnyben van a jogérvényesülés összes többi biztosítéka felett. A jutalom csak akkor kielégítő, ha a jogkövetés minden esetére vonatkozik, ekkor azonban a jog etikai funkciójával jut ellentétbe, amennyiben oly cselekedetet jutalmaz, melynek megtétele kötelesség. Az etikai és szociológiai jellegű biztosítékok pedig csakis megfelelő társadalmi és politikai viszonyok és helyzetek között érvényesülnek. A szankciók mai nélkülözhetetlenségének különleges történeti oka éppen abban rejlik, hogy a mai európai társadalmakban ezek a megfelelő viszonyok és helyzetek többnyire hiányoznak. A mai jogrendszerek nem támaszkodnak oly mértékben társadalmi hagyományokra, vallási vagy társadalmi tekintélyen alapuló szervezetekre, hogy a hátrányos jogkövetkezmények kilátásba helyezését mint biztosítékot nélkülözni tudnák.

A szankciók nagy fontossága és általánossága következtében a tételesjog szankciói nagymértékben differenciálódtak és minden egyes jogterületre jellegzetes alakot öltöttek. A nemzetközi jog az a jogterület, amely ma még legkevésbé tudja igénybe venni a szankciók segítségét, s ezen a jogterületen veszik fel a szankciók az általánostól legelütőbb alakjukat. Viszont erős tendencia érvényesül a szankciók fejlesztése irányában, s a nemzetközi közvélemény felfogása szerint a nemzetközi jog csupán a szankciók rendszerének kiépítésével válhatik teljes értékű jogrendszerré.*Irk 97. Kivételes, de központi helyzetükre jellegzetesen világít rá az a körülmény, hogy a nemzetközi jogi irodalomban sohasem a szankció meglétéről, mibenlétéről beszélnek, hanem mindig a szankció kérdéséről.