TINÓDI SEBESTYÉN DALLAMAI | TARTALOM | 2. |
JÁNOS KIRÁLY HISTÓRIÁJÁNAK DALLAMA
Illyés István: Sóltári Énekek, 1693. 4647. l.
Exaltabo te Domine quoniam etc. 4647. l.
Hálá-adás, hogy a’ haláltól megszabadúlt; a’ testitől Dávid; a’ lelkitől az igaz.
{62.} (Illyés Sóltári Énekeink későbbi kiadásaiban: 1721. 4647. l. 1749, 1781. 45. l. stb.) Az ének itt közölt szövege Szegedi Gergelytől való s megvan már az 1566-iki váradi és az 1569-iki debreceni énekeskönyvben (l. Régi Magyar Költők Tára VI. 222. 374.). Ennek a szövegnek nótajelzése Szegedi 1569-iki é. k.-ében (19. l.) és az 1593-iki bártfai é. k.-ben (180. l.) „Ad notam Jasonis”, illetve „Az Iason énekének notaiara” utal; kétségkívül Tinódi János „Jason király”-áról van szó, mely Dézsi Lajos szerint (Tinódi Sebestyén, 1912. 19.) „Tinódinak valószínűen első munkája” s mely 153738 körül vagy még előbb keletkezett Dombóváron. (L. még Kodály Zoltán: Árgirus nótája, 1921. 13.) Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy az Illyés-közölte melódiában Tinódi Jázonának autentikus dallama maradt ránk. A Jázon-dallamra utal még Tar Benedek „Házasságról való dícséret”-e (1541. RMKT. II. 153. l.) A melódiának már a XVI. századból ismerjük egy variánsát a Hofgreff-gyűjteményből (vsz. 155253):
AZ IFFIV TOBIASNAC HAZASSAGAROL VAlo Historia énekbe ßerzetet.
Dési András 1550.
Hofgreff-gyűjt. q 4 (sztlan) a) [253. l.]
(Régi Magyar Költők Tára V. 58. Mátray Gábor. Történeti, bibliai és gúnyoros magyar énekek dallamai a XVI. sz.-ból. 1859. 34.5.)
Talán ide utal Bornemisza Péter 1582-iki é. k-ének (Énekek három rendben) CCXXXV. lapján, a „Szent Ianosnal Christus azt fogadgya nekünc” kezd. ének nótajelzése („Tobias enekere”); szövegének kezdősorával idézi Bogáti Fazekas Miklós 112. zsoltára („Az a’ boldog ember az ki Istent feli”) nótajelzésül. A „Dávid Prófétának” kezdetű ének dallamára utal többek közt Bogáti Fazekas 138. zsoltára („Vram szivem szerent dichirlek”), a Lugossy-cod. 70a)72b) lapjára másolt „Historia Prophetae Ionae” (Batizi András Jónás prófétáról szóló éneke, 1541. RMKT. II. 89.). A melódia előfordul a XVIII. század református énekeskönyveiben is (1751-iki kolozsv. é. k. 12425. l. 1761: 140. l. 1778-iki debr. é. k. 146. l.) „Irgalmazz UR ISTEN! immárom énnékem” szöveggel. Ez a szöveg (István deáké) szintén a XVI. századból való (Szegedi 1569-iki é. k.-ében 45. l. stb. RMKT. VIII. 4.) és Bornemisza 1582-iki é. k.-ében (CVI. b) ez a nótajelzése: „A Cyrus eneke Notaiara”. Kákonyi Péter Cirusa, melyre ez a nótajelzés mutat („Historia Astiagis regis et Cyri potentissimi Monarchie”) 1549-ben keletkezett s először 1574-ben jelent meg. 1628-iki lőcsei kiadásában („Igen szep historia CIRVS KIRALYROL”) Nagybánkai Mátyás „Jacob partiarcha fiarol Josephről” szóló (1556-ban írt) históriájának („Josephnek meg mondom az ő Cronikayát”) dallamát jelöli meg nótájául, talán tévesen, mert ez utóbbi szöveg strófái 3 12-es és egy 13-as sorból, tehát a Kákonyi énekétől eltérően alakulnak. Lehetséges azonban, hogy a Jázon-, Cirus- és József-dallam valamilyen {63.} kapcsolatban állottak egymással. Mindháromra több XVIXVII. századi egyházi és világi énekszöveg utal. Az „Irgalmazz Ur Isten” kezd. éneket idézik nótajelzésül többek közt a következők: „Seregöknek Wra és erős Istene” (bártfai é. k. 1593. 8182.), „Hatalmas Wr Isten rolad emlekézünk” (uo. 363.), Rimay: „A’ jó hitű ember szelíd e’ világon” (Illyés, Sólt. Én. 1693. 110.), „Minden állat dicsir Ur Isten tégedet” (uo. 139.; ugyanez a bártfai é. k. 283. lapján a „Cyrus éneke notaiara” hivatkozik; magát ezt a szöveget viszont Balassi több verse idézi nótajelzésében: l. Dézsi Balassi-kiad. I. 24. 128. 134.), továbbá Thordai János nyolc zsoltára (7., 16., 64., 66., 94., 106., 111., 139.), az 1751-iki kolozs. ref. é. k. 50. dícsérete („Hogy panaszkodik az hatalmas Isten”), 65. dícsérete (Sztáray: „Sok jótéteményin nagyon tsudálkozván”) stb. A „Dávid Prófétának” és az „Irgalmazz Ur Isten” kezd. szövegekről l. Jénáki Ferenc: Kájoni J. énekeskönyve és forrásai, Kolozsv. 1914. 97. l. 34., ill. 106. l. 69.
{64.} A „CRONICA” (KOLOZSVÁR 1554) DALLAMAI
TINÓDI SEBESTYÉN DALLAMAI | TARTALOM | 2. |