{152.} FÜGGELÉK

A Balassi-strófa főbb ritmikai alakjai a régi magyar zenében

Megjegyzés. Az eredeti kótaértékeket, közös, összehasonlító ütemegység kedvéért, felükre illetve negyedükre redukáltuk s a régi kulcsokat maiakkal helyettesítettük. A közlőtől eredő kiegészítések zárójelben állnak.

1) 3× (4+2–4+2–4+2+1)

L. a Hofgreff-dallamok 10. számának jegyzetét, továbbá: Kodály Zoltán, Magyar népzene V. 1931. 25. sz.: „Magos kősziklának”; az „El tévedtem mint juh” kezd. XVII. századi ev. egyh. ének XVIII. századi dallamát: Kapi Gy., Korálkönyv 65. sz., a dallamról Prot. Szemle 1928. 163.; Cant. Cath. 1651. 112. (1675, 1703, 1738, 1792, Bozóky 1797, Tárkányi: Kath. egyh. énektár 1855, Bogisch: Őseink buzg., Zsasskovszky: Énekkönyv):

Ó dicsőült szép kincs, kiben gyarlóság nincs s nem is férhet sötétség.
Jessze törzsökéből kelvén s kebeléből, levél boldog fényesség.
Ékes csillagokkal, nappal és a holddal tekéntetes dicsőség.

Uo. 165. „Meg ne fedj engemet” szöv. (3/4-es ritmizálásban közli Bozóky M. Jól meghalásra serkentő magyar egyházi é. k.-e 1806. 79.) és 4×19-re bővült formában a 175. lapon, Sztárai „Szent Dávid próféta” kezd. énekének dallamaként. L. „A XVIII. század magyar főúri zenéje” c. dolgozatom 1928. 69–71. lapját. – Változata „A szerelem olly lép” kezdetű dal melódiája, Dávidné Soltári 1790–91 (Sárospataki főisk. kvt. kézirattára 630. sz.) 68. (LIX) sz.; l. Ethnogr. 1914. 245.

1a) Bővített típus, de az említett 4×19-től eltérőleg: 2×(4+2–4+2–2+4+1)–2×(2+4–2+4–2+4+1) Illyés, Soltári Én. 1693. 148–49. (1721, 1749, 1781): 150. Soltár.

Dicsérjétek Istent az ő szenteiben, kik vannak dicsőségben.
Dicsérjétek őtet minden ereiben, Mennyei Felségében.
{153.} Az ő nagy voltának, hatalmasságának mérhetetlenségében.
Dicsirjétek őtet, áldjátok szent nevét szép musika zengésben.

1b) Redukált típus: 4+2–4+2–3+3+3+1:||

Cant. Cath. 1675. 197. (1703, 1738, 1792.) Nyéki Vörös Mátyás szöv.

Igazságszerető te tudós számvető, járulj elő téntáddal:
Fizetést nem szánok, csak amit kivánok, jedzegesd fel pennáddal.

2) 4+2–3+3–3+3+1:|| 3+3–3+3–3+3+1

Kájoni- és Vietórisz-kódex: Tegnap gróf halála mint megszomorita (1660–70 körül; l. Szabolcsi: Probleme der alten ung. Musikgesch. 1926. 23–24.):

Felvinczy, Comico-
trag. 1693. V. 1.:
Amint én értettem, eszemben úgy vettem, Megjöttek a követek.
De hallottam oly szót, amelyből semmi jót Ugyan nem remélhetek.
Rosszat beszélt Tymós, Azért ebből gyanós Én is méltán lehetek.

{154.} 3) 3×(3+3–3+3–3+3+1)

a) Misztótfalusi Kis Miklós: Siralmas Ének, 1697.

Ha megsokasodik A bűn s megrakodik Föld szine gonoszsággal:
Az igaz itélő, Személyt nem tekintő
Jehova nagy haraggal Székit letéteti
Itéletet tenni Szörnyű busszuállással

b) Bővített típus: 3+3–3+3–3+3+1:|| 3+3+1–3+3+1–3+3+1

Bozóky Mihály: Kat. karbéli kótás é. k. 1797. 94. (Bogisich: Őseink buzg.):

Istenség mélysége, Lelkek é-
Drága lelki izzel, menynyei
dessége e szinbe rejtve vagyon.
szent mézzel itt bővelkedik nagyon.
Minden teremtett állat, mennyben, föl-
dön s föld alatt, hát ennek áldást mondjon

{155.} (J. Crüger „Jesu meine Freude” szövegű koráldallamának [1653] eltérő ritmizálású rokona.)

4) Rendszeres 3+3 és rendszeres 4+2 közt ingadozó tagozódással.

a) Cant Cath. 1651. 181. (1675, 1703, 1738, 1792):

Teremtett állatok: minden alkotmányok, Istennek szép munkái,
Az Urat áldjátok, felmagasztaljátok, méltó őtet dicsirni.
Minden állatokon, most és mindenkoron illik feljebb állatni.

b) Ujfalvy-féle Halott temetéskorra való énekek nagyenyedi kótás kiad. 1769. 195.:

Emlékezzél, kérlek, oh emberi állat, jövendő dolgaidról,
Itélet napjára feltámadásodról s kemény számadásodról,
A Krisztus Jézusnak, mennyei királynak földre leszállásáról.

(V. ö. az 1. példával, melynek talán elváltozott derivatuma.)

Ugyanannak debreceni kótás kiad. 1791. 172–73. (1796, 1807, 1811):

Emlékezzél, kérlek, oh halandó ember, jövendő dolgaidról,
Itélet napjára feltámadásodról s kemény számadásodról,
A Krisztus Jézusnak, menynyei királynak földre leszállásáról.

{156.} c) Énekelte Balogh Dezső 46 éves gazda Görbő-Pincehelyen (Tolna) 1925. (Közlő feljegyzése; szöv. már Szentes M. 1774-iki kéziratában, más dallammal.)

A felséges Isten, ki lakik mennyégben, az embert úgy szerette:
Szent fiát halálra, drága váltságára tőle nem kiméllette,
Mennyből leküldötte, Mária méhében testünkben öltöztette.

d) Töredék, Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz Ének 1813, 1814. 252. sz. A zárjeles fermátákkal jelölt nyújtásokra a két kézirat nem utal eléggé egyértelműen.

Zöld erdők harmatját, piros csizmám nyomát hóval lepi be a tél;
A magas hegyeken, kietlen bérceken fújdogál a hideg szél.

(Élő népi változata: Gőnyey–Rajeczky, 111 táncdal, 1949. 111. sz. Szlavóniai változat: Kiss Lajos, A szlavóniai magyar népsziget népzenéje, A M. Tud. Akad. Nyelv és Irodalomtud. Oszt. Közleményei XIV. 1959. 291.)