Bárótzi Sándor Ispánlakán született 1735. április 11-én. A nagyenyedi kollégium elvégzése után az erdélyi kancelláriában, majd 1760-tól Mária Terézia bécsi nemesi testőrségében szolgált. Azok közé tartozott, akik a német, francia művek lefordításával a felvilágosodás és a polgáriasodás ügyét igyekeztek előbbre vinni. Emellett 30 éven át tanulmányozta az alkímiát és kísérletezett is vele. 1806-ban mint ezredes vonult nyugdíjba. Bécsben halt meg, 1809. december 24-én.

A megújhodást szolgáló testőríróként és mint műfordító vonult be a magyar irodalomtörténetbe. Kevésbé ismert, hogy nevéhez fűződik az egyetlen magyar nyelven megjelent alkímiai munka: A' mostani Adeptus vagy is a' szabad kömivesek valóságos titka, amelyet 1810-ben adtak ki Bécsben. A könyv egy francia forrás (L'adepte moderne, ou le vrai secret des franc-maçon) alapján készült német változat (Der neue Goldmacher, oder das wahre Geheimnis der Freymaurer) fordítása. A mű La Croix francia adeptusz* aranycsinálásáról és viszontagságairól szól. Bárótzi a könyv elé 70 oldalas előszót írt. A nagy gonddal és tudással összeállított iratban igyekszik e tudományt megvédeni a kételkedőkkel szemben. Ismerteti az alkímia lényegét, elméletét és áttekinti fejlődését a régi görögöktől a kortárs szabadkőműves alkimistákig. A titokzatos mesterség elképzeléseit, a bölcsek kövét birtokló adeptusok ténykedéseinek indítékait sokkal világosabban írta le, mint előtte bárki hazai alkimistáink közül.