Bruckner Győző 1900. november 1-jén született Késmárkon. Középiskolai tanulmányait a késmárki Líceumban végezte. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán és a Szegedi Tudományegyetem Matematika és Természettudományi Karán folytatta.

1926-ban a Szegedi Tudományegyetem Szerves és Gyógyszerészi Kémiai Intézetében Széki Tibor mellett vállalt állást. Az 1927-29 közötti időszakot Berlinben és Grazban a mikroanalitika tanulmányozására fordította.

Hazatérése után Szegeden mikroanalitikus iskolát alapított. 1938-ban tudományos munkássága és felsőoktatási tevékenysége elismeréseként nyilvános rendkívüli tanár és egyben a Szerves Kémiai Intézet igazgatója lett. 1950-ben hívták meg az ELTE Szerves Kémia Tanszékére, amelyet húsz éven át vezetett.

Legjelentősebb tudományos eredményei a peptidkémiai kutatások területén születtek. Elvégezte a természetes poliglutaminsavak analitikus és szintetikus szerkezetvizsgálatát. Az analitikus módszereket reduktív lebontással tovább fejlesztette, ami lehetővé tette a poliglutaminsavak szerológiai reakciója és szerkezete közötti összefüggés tanulmányozását. 1959-ben megkezdte az adrenokortikotróp hormon szintézisét. Az évekig tartó munka a humán adrenokortikoptróp hormon teljes szintézisének megvalósításához vezetett.

A kutatás mellett 1952-ben jelent meg először a Szerves kémia című könyve, amely nemcsak tankönyv, hanem évek során egyre bővülve, újabb kiadásokban a továbbképzés és kutatás egyik legmegbízhatóbb forrásmunkája. 1949-től az MTA rendes tagja. Tudományos tevékenységét mind külföldön, mind idehaza nagyra becsülték. Bizonyítja ezt a Stockholmi Kémiai Társulat Scheele-érme (1947), a két Kossuth-díj (1949 és 1955), a Munka Érdemrend (1963), a Munka Érdemrend arany fokozata (1970).

1980. március 8-án halt meg Budapesten.