Buzágh Aladár 1895. július 6-án született Derencsényben. Tanulmányait a budapesti műegyetem Vegyészmérnöki Karán folytatta, majd a tudományegyetemen szerzett doktorátust. Bugarszky mellett lett tanársegéd. 1925-ben külföldre ment tanulmányútra, a lipcsei egyetemen Wolfgang Ostwald mellett dolgozott. Itt került kapcsolatba a "mellőzött dimenziók" tudományával, a kolloidikával, majd Freundlich mellett dolgozott Berlinben.

Hazatérése után a tudományegyetemen működött mint magántanár. Itt folytatta kolloidikai vizsgálatait, melyeknek eredményei határainkon túl ismertté tették. 1943-ban új intézetet szerveztek az egyetemen Kolloidkémia és Technológia elnevezéssel, melynek élére őt nevezték ki.

A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban tagjává választotta, 1949-ben és 1954-ben Kossuth-díjat nyert. Buzághot a kémia tudománya már életében a kolloidkémia megalapozóinak sorában tartotta számon. Nagyszámú publikációin kívül több alapvető könyvben foglalta össze tudományágát. Működését a peptizációs folyamatok vizsgálatával kezdte. Az ún. Ostwald-Buzágh-féle üledék szabály, a peptizáció során keletkező oldat sajátságai és a kolloidálisan oldandó anyag mennyisége között állapított meg összefüggést. A részecskék közti erőhatások és a diszperz rendszerek állandóságának problémáival az elsők között foglalkozott. Szakadási-szögmérési módszerével, a törvényszerűségek egész sorát tárta fel.

1962. január 20-án hunyt el Budapesten.