HARDY GYULA
(1928-1988)


Hardy Gyula 1928. április 20-án született Budapesten. A Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ahol a Szerves Technológia szakon 1950-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett.

1950. szeptemberétől 1953. decemberéig a leningrádi Technológiai Intézet Műanyagtechnológiai Tanszékén dolgozott aspiránsként. Kandidátusi disszertációját a gyökös polimerizációs folyamatok kinetikai vizsgálatáról készítette.

1954 januárjában nevezték ki az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet igazgatóhelyettesévé. 1957 augusztusától a Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézet műanyagrészlegének vezetője lett igazgatóhelyettesként. A két intézet szétválásakor, 1961. január 1-jétől 1988. március 31-ig a Műanyagipari Kutató Intézet igazgatója volt. Ezt követően kutatóprofesszorként dolgozott tovább az új intézményben.

1955 óta a Budapesti Műszaki Egyetemen "Válogatott fejezetek a makromolekuláris kémia köréből" címmel fakultatív előadásokat tartott. 1959-ben a BME Műanyag- és Gumiipari Tanszékén tanszékvezető docense, 1965-ben tanszékvezető egyetemi tanára. 1961-ben fél évet töltött Párizsban, a Sorbonne-on M. Magat, ill. A. Chapiro professzor intézetében vendégkutatóként. 1974-ben védte meg a tudomány doktora értekezését a szilárd fázisú polimerizációs folyamatok vizsgálata köréből. 1976-ban az Amerikai Egyesült Államokban, a massachussetesi egyetemen, Amhertsben tartott előadásokat vendégprofesszorként a makromolekulájú anyagok kémiájáról.

Tudományos munkássága a monomerek és a szerves adalékanyagok kémiai szerkezete és gyökös polimerizációs készsége közötti kapcsolatok felderítésére, a szilárd fázisú és folyadékkristályos fázisban végbemenő polimerizációs folyamatok törvényszerűségeinek vizsgálatára irányult. A magyar tudományos élet hírnevét öregbítették a nemzetközi konferenciákon bel- és külföldön tartott előadásai és az általa vezetett tudományos rendezvények.

A Magyar Tudományos Akadémia 1976-ban levelező, 1985-ben rendes tagjává választotta. 1985-től az MTA Kémia Tudományok Osztálya elnökeként jelentős tudományszervező munkát is végzett. 1978-ban a leningrádi Technológiai Intézet díszdoktorává, 1988-ban az NDK Tudományos Akadémiája tiszteletbeli tagjává választotta.

Több évtizedes tudományos, műszaki és oktatói munkásságáért elismerésül 1969-ben Akadémiai Díjban, 1988-ban Állami Díjban részesült. 1988. október 22-én hunyt el hosszas betegség után Budapesten.


Vissza a tartalomjegyzékhez