Kováts Mihály Korlát községben született 1762. július 7-én. Iskoláit Sárospatakon végezte, majd a pesti egyetem hallgatója lett (1789) és az egyetemen 1791-ben orvosi diplomát szerzett. Bécsben és svájci kórházakban folytatott gyakorlat után 1795-től Pesten élt és orvosi munkája mellett kémiával és ásványtannal foglalkozott. Jelentős ismeretterjesztő munkássága során próbálkozott a szaknyelv fejlesztésével. A Magyar Tudós Társaság 1832-ben levelező tagjának választotta. A szabadságharc után Mezőcsátra költözött, és ott is halt meg 1851. június 22-én.

Legfőbb munkája a Chémia vagy természettitka című könyve, mely lényegileg F. A. C. Gren hallei egyetemi tanár Grundriss der Chemie (1796) című könyvének fordítása. Az 1807-1808-ban megjelent mű négy kötetből állott; az elsőben a kémiai műveleteket ismertetve Kováts lesújtó véleményt mond az alkímiáról: "Az alchémiának semmi egyéb atyafisága nints a Chémiával, hanem hogy neveik hasonlók. Az igaz, hogy az alchémia anyja a Chémiának, de mit tehet arról a' leány, hogy az anyja bolond." A második kötetben Kováts az ásványi és növényi savakról ír, a harmadikban az állati testben levő anyagokkal, a negyedikben a fémekkel foglalkozik. Új kifejezéseket keresve például a kémikust "titkáts"-nak, a hidrogént "víztárgy"-nak, az oxigént "savanyító"-nak nevezte.

Jelentős munkája az ásványtan terén a Lexicon mineralogicum enneaglottum (Pest, 1822). Egyéb munkái: Medicina forensis (Pest, 1828), Antiorganons (Pest, 1830), Háromnyelvű természethon titoktan orvostudomány műszótára (Buda, 1845).

Vissza a tartalomjegyzékhez