LÁSZLÓ ANTAL
(1922-1982)


László Antal Kossuth-díjas professzor, a Veszprémi Egyetem volt rektora életútja Erdélyből indult. Gyergyóújfaluban született 1922. június 8-án. Középiskoláit Csíkszeredán végezte, majd 1941-ben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Karára iratkozott be és vegyészmérnöki diplomáját 1945-ben szerezte meg. Ezután ennek az egyetemnek az Elektrokémiai Tanszékén lett előbb tanársegéd, majd adjunktus. Itteni kutatásai során nagyhőmérsékletű gázfázisú reakciókkal foglalkozott.

Rövid idő múlva pályáján kényszerű kitérő következett: 1948-1950 között az Alumíniumipari Kutató Intézet tudományos munkatársaként dolgozott, feladata az anódmassza előállításának kidolgozása volt. Korábbi tudományos munkáját azonban nem adta fel. Az 1950. év második felétől a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben először tudományos munkatárs volt, 1953-tól pedig a Fizikai Kémiai Osztály vezetője. A földgáz feldolgozásával foglalkozott, elsősorban a metán atmoszférikus nyomású parciális oxidációjával.

Ez az időszak életének talán legmozgalmasabb korszaka. 1952-1956 között a Buciumeniben (Románia) épült Magyar-Román Vegyes Petrolkémiai Próbagyár főmérnöke, egyben a parciális oxidációs üzem szerelésének és üzembe helyezésének is közvetlen irányítója volt. Ebben az időben készítette el a metán parciális oxidációjáról szóló értekezését, amellyel 1956-ban az akadémiai kandidátusi fokozatot szerezte meg és egyidejűleg a Veszprémi Vegyipari Egyetemen a műszaki doktori fokozatot is elnyerte.

1957. szeptemberében lett a Veszprémi Vegyipari Egyetem professzora, előbb a Fizikai Kémiai Tanszéken dolgozott, majd 1963-ban megszervezte a Vegyipari Műveletek Tanszéket, amelyet 1976-ig vezetett. Közben 1964-1966-ig az egyetem rektora volt. 1963-ban a vegyipari rendszerek szabályozásának és méretnövelésének alapvető kérdéseiről írt értekezésével elnyerte a tudományok doktora fokozatot.

A világszerte elismert tudós számos elismerést és kitüntetést kapott, köztük a Kossuth-díjat (1952), a Munka Érdemrend arany fokozatát (1974) és a Wartha Vince emlékérmet (1961). Sokfelé megfordult külföldön is, a Szovjetuniótól az USA-ig. Franciaországban, a Nancy-i egyetemen egy évig vendégprofesszorként tevékenykedett (1967-68). Tagja volt The Combustion Institute magyar nemzeti bizottságának, elnöke a Magyar Tudományos Akadémia Vegyipari Műveleti Munkabizottságának és a Veszprémi Akadémiai Bizottság Kémiai Szakbizottságának.

Hivatása tudományos alapjait rendszerezte "A vegyészmérnöki tudomány alapjai" című, Benedek Pál professzorral közösen írt, 1964-ben megjelent nagysikerű könyvében, melyet több idegen nyelven is kiadtak: németül (1967, 1970), oroszul (1970) és franciául (1972). Tudományos iskolát is teremtett, kiváló mérnököket és tudósokat nevelt. Tanítványai és munkatársai közül ma Magyarországon és külföldön is sokan töltenek be vezető ipari és tudományos állásokat és örökébe is tanítványai léptek.

Hosszú betegség után 1982. december 8-án hunyt el.


Vissza a tartalomjegyzékhez