Lippay György Pozsonyban született 1600-ban. Iskoláit részben itt, részben Bécsben végezte; Grazban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Hittudományi tanulmányait Rómában folytatta. Hosszú időn át Bécsben szolgált, majd Magyarországra jött, és veszprémi, később egri püspök lett. 1642-től esztergomi érsekként működött. 1666. január 30-án halt meg Nagyszombaton. Élete utolsó éveiben csatlakozott a Wesselényi-féle Habsburg-ellenes főúri összeesküvéshez (1664).

Lippay prímás élénken érdeklődött a természettudományok iránt. Pozsonyi kertjében kiterjedt dísznövény-, gyümölcs- és zöldségtermesztés folyt. Erről az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyv három kötete tanúskodik. Lippay György hátrahagyott egy alkimista kéziratot, melyet ma is őriz a bécsi National-Bibliothek. A díszes, vörös bőrbe kötött, aranyozott fedelű album címe: Mons Magnesiae Ex Quo Obscurum sed Verum Subjectum Philosophorum effonditur et Expresse denominatur (Magyar fordítása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kézirattárában található, száma 09/1417.) Lippay a munkát I. Lipót királynak ajánlotta, aki nagy kedvelője volt az aranycsinálásnak, udvarában fizetett alkimistákat tartott, megannyi szélhámost. Lippay prímás felvilágosítja az uralkodót arról, hogy az aranycsinálás lehetséges ugyan, de ahhoz elméleti tudás szükséges. E tudáshoz vezet az általa "Magnezia Hegy"-nek (Mons Magnesia) nevezett helyhez vezető út. Az alkimista főpap munkájában kitűnően foglalta össze a korábbi alkimista szerzők ismereteit. Mint írja, "... a műben tárgyaltam az anyagról, amely magába foglalja a négy elemet, a földet, vizet, levegőt, tüzet; a három principiumot: sal, sulfur, mercurius-t; kettősségét a hímnek és nősténynek s végre azt az egy valamit, amely a mi csodálatos, egyszerű napanyagunk. ... Ne maradjon előtted rejtve az sem, hogy ez a mi anyagunk a chaos." A munka a magyar alkímia egyik legszebb alkotása.

Vissza a tartalomjegyzékhez