Müller Sándor 1903. október 12-én Aradon született. Kolozsvárott végezte középiskolai tanulmányait, majd 1921-ben a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be. Később Zemplén Géza műegyetemi professzor hallgatója lett, akinek irányítása mellett készítette el bölcsészdoktori értekezését, és már 1925-ben bölcsészdoktori oklevelet, ugyanebben az évben tanári oklevelet szerzett. Ezt követően magyar állami ösztöndíjjal Berlin-Dahlenbe került, ahol egy esztendeig Hess professzor munkatársaként dolgozott.

Hazakerülve 10 évet töltött az akkor alapított tihanyi Biológiai Intézetben, de időközben több alkalommal járt külföldön ösztöndíjasként. 1923-ban a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban vállalt kutató-vegyészi állást, majd 1935-ben a Budapesti Tudományegyetem Szerves Kémia Intézetének adjunktusává nevezték ki. Tudományos és oktatómunkájának elismeréseként 1940-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki. 1942-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet nyert.

Később egyetemi intézeti tanárként, majd 1952-től kezdve az elméleti szerves kémia professzoraként egész idejét a tudományos kutatásnak és egyetemi oktatásnak szentelhette. Tudományos munkássága elismeréseként 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1957-től 1965-ig másodállásban a Veszprémi Vegyipari Egyetem Szerves Kémiai Tanszékét vezette, majd 1965 őszén átvette az Akadémia Sztereokémiai Kutató Csoportjának vezetését.

Müller Sándor kutatói tevékenységének első jelentős szakaszában szénhidrát kémiai kérdésekkel foglalkozott. Ide tartozik legelső dolgozata, Zemplén mellett készített bölcsészdoktori értekezése is. Ebben mutatta be a cellobióz példáján első ízben azt a fontos módszert, amely a szakirodalomban csakhamar Zemplén-féle lebontás néven vált ismeretessé és nevezetessé, s amelynek alkalmazása révén Zemplén és munkatársai többek között két igen jelentős diszacharid, a maltóz és cellobióz szerkezetét meg tudták világítani.

Szerves kémiai kutatásainak második szakaszában a propenil-oldalláncú fenoléterek dimerizációjának, valamint a dimerek szerkezetének vizsgálata válik ki. A hazai szerves kémiai kutatás vonatkozásában úttörő jellegűek voltak ezek a vizsgálatok, mert az eredmények értékelésében nálunk első ízben alkalmazták a korszerű elméleti szerves kémiának, azaz az atomkapcsolat elektronelméletének a sztereokémiával párosult szemléletét.

Az egyetemi oktatásban ő karolta fel kezdeményezőként a nálunk azelőtt teljesen elhanyagolt elméleti szerves kémia oktatásának ügyét.

Müller Sándor 64 éves korában, 1966. január 21-én hunyt el.

Vissza a tartalomjegyzékhez