Pálóczi Horváth Ádám 1760. május 11-én született Kömlödön. Itt kezdte iskoláit, majd a debreceni kollégiumba került. Teológiát tanult, de nem lett pap belőle. Miskolcon volt ügyvédbojtár (patvarista), később földmérőnek, aztán katonának állt. Termékeny szépíró volt. Eposzt, drámát, dalokat egyaránt költött. Emellett foglalkozott matematikával és csillagászattal, mágiával. Tagja volt a budai és később a zalaegerszegi szabadkőműves páholynak. A szabadkőművesség révén kapcsolódott az alkímiához. Járatos volt az alkimista irodalomban, elolvasta és jól ismerte például Hermész, Apuleius, Albertus Magnus, Becher munkáit. 1820. január 28-án halt meg Nagybajomban.

Horváth hitt az alkímiában, mint írta: "... kell lenni egy universalis Menstruumnak is, amellyel nemcsak ad communia chemica elementa resolvál, hanem ad ultima stamina. Ez a Menstruum az, amit a bölcsek köve neve alatt hajhásznak ma az Adeptusok." Tehát Horváth is az általános oldószert tartja a bölcsek kövének. A titkos írásjeleket részben megfejtette és felhasználta egy munka írásánál, amelynek a címe: A bölcsesség nagy mestereinek a Szent-Rend kezdetétől fogva a XII. századig Biográphiája úgy a mint azokat renddel előszámlálja Hirám a maga idejéig és Hirámon túl folytatja Aquinoi Tamás a maga életeig. Ebben híres alkimisták életrajzai olvashatók a teremtéstől kezdődően. (Megtalálható az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában, jele 1257/Quart. Hung.)

Vissza a tartalomjegyzékhez