búgattyú, zúgattyú

magyar népi (aerofon) hangszer. Vonalzószerű falemez (zsindely stb.), melyet lyukasztott végével méternyi hosszú vékony spárgára kötnek. A spárga szabad végénél fogva erőteljesen megforgatott falemez – miközben saját hosszanti tengelye körül is pörög – madárröpülés zajához hasonló surrogó hangot ad. Nálunk → hangadó játékszerként ismeretes, számos népnél rituális célra használják. – Irod. H. Fekete Péter: Zúgattyú–búgattyú (Ethn., 1922).