búzaszentelés

TARTALOM

büdöske, bársonyka, sárga rózsa

buzsáki hímzés

négy (eredetileg horvát és szlovén lakosú) somogyi falu: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai. Három csoportra oszlik: 1. a fehér, 2. a kék-piros pamuthímzésekre és a 3. színes gyapjúhímzésekre. Mindhárom hímzésféleséget megtaláljuk az ingeken; a lepedőkön csak a kék-piros pamutos hímzést, a párnavégeken viszont csak a színes gyapjúhímzést. Valamennyit vastag kender- vagy pamutos vászonra dolgozták, csupán a lepedők közt találunk gyolcsot. Főbb öltéseik: → laposöltés, → hamis laposöltés, → háromsoros laposöltés, továbbá → keresztöltés, → láncöltéssor, → zsinóröltés, → huroköltés, → előöltés és → négyzetöltések. A szűk, rövid ingujjakon a pamutos hímzés keresztben (a gyapjúhímzés a bővülő ujjon hosszában) van elhelyezve. A fehér varrás mintája levelekből, sakktáblaszerű térkitöltő elemekből és merev láncöltéssorokból áll, melyeket nagy hármas laposöltéssel cikkcakk vonalak, tehát háromszögek közeiben helyeztek el. Hasonlóan erőteljes a kék-piros pamutos hímzések zegzug vonala is, csupán ezek közeibe már nagy rozettákat illesztettek. Ezeken a színeket szirmonként váltogatják és láncöltéssel keretezik a laposöltést. Egyes darabok keresztöltéssel készültek, ezeken is megtaláljuk a füzéreket és a huroköltéses spirálokat. A feltehetően újabb divatú gyapjúhímzés nagyobb öltésekkel és lazább mintákkal jelentkezik; a rozetták között a vidékre oly jellemző többé-kevésbé szétnyitott V alakokkal, melyeknek közei sakktáblaszerűen vannak kitöltve. A hímzéseket subrikával, rátéttel vagy szalagdísszel zsúfolják még. Jellemző a buzsáki hímzésre, hogy a gyapjúszállal varrt ing- és párnavégeket alig lehet megkülönböztetni egymástól, holott általában a testi ruha hímzésdíszeit nem szokás átvinni az ágyi ruhára. További jellemzője a buzsáki hímzésnek, hogy a mintát két, egymástól függetlennek tűnő szélesebb és keskenyebb csíkból állították össze. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (V., Bp., 1922); Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940).