csabaíre

A 16. sz.-ban feljegyzett monda szerint Csaba hun királyfi az atyja, Attila halála után kitört testvérharcban életben maradt katonáit a Chaba (Csaba) íre nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító Pimpinella saxifraga (földi tömjén). A növény hasonló tulajdonságáról a germán és szláv néphit is tud. A későbbi botanikai irodalomban a csabaíre valamelyik Sanguisorba (vérfejű fű) speciest is jelentette. A Pimpinellát (érfű) említik Chaba üröm néven is (1602), amely valószínűleg népetimológiai változat. A Balaton melléki lakosság a múlt század végén még ismerte a csaba irem, csaba irme nevű füvet. Az Alföldről is közölték a Sanguisorba officinalis csabaíre elnevezését. A fű gyógyító hatását Peretsenyi Nagy László „Léta magyar vitéz és Zamira” (1800) c. eposzában is megénekelte s a csabaírét Szent László füvével azonosította. A katonáit valamilyen fűvel gyógyító király gyakori alakja a középkori füves mondáknak, s valószínű, hogy ezek hatására alakult ki a csabaíre mondája. – Irod. Borbás Vince: Csaba irem (Magy. Nyelvőr, 1896); Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái (I., Bp., 1904); Rapaics Raymund: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története (Bp., 1934).

Csabaíre