csillagszemű juhász, a

→ novellamese, ill. annak hőse. A hatalmas királynak mikor tüsszent, minden alattvalója azt kívánja, hogy „Adj’ isten egészségére!”, kivéve a csillagszemű juhászt. A király maga elé hívatja, s megpróbálja rávenni, hogy „teljesítse kötelességét”, a csillagszemű juhász azonban csak akkor hajlandó kívánságát teljesíteni, ha hozzáadják a királykisasszonyt feleségül: a) fehér medvék, b) óriás sündisznók tömlöcébe, majd c) kaszásverembe vetik. A fehér medvét a juhász csillagszemével megrettenti, az óriás sündisznókat csudafurulyájával halálra táncoltatja, a kaszásverembe pedig nem őt, hanem szűrével, kalapjával, tarisznyájával felöltöztetett fokosát vetik. A király ezüst erdőt, arany várat és gyémánt tavat ígér, csillagszemű juhász azonban hajthatatlan, végül kénytelen hozzáadni a lányát feleségül. A lakodalmon, mikor felhozzák a „tormás”-t (főtt marhahúst ecetes tormával), nagyot tüsszent a király, s a csillagszemű juhász most már mondja, hogy „Adj’ isten egészségére!”. A király örömében szörnyethal, csillagszemű juhász lesz az utóda (AaTh 858, BN 855*). Bodros Katica alias Dessewffy Virginia Garam vidéki meséje nagy karriert futott be mind a magyar, mind a nemzetközi meseirodalomban. Benedek Elek feldolgozásában napjainkig a tankönyvek és meséskönyvek kedvelt darabja, a paraszti mesemondók repertoárjába is belekerült, mint ezt a Nagyszalontai gyűjtésben tájszólásban közölt szöveg is bizonyítja, mely nyilvánvalóan az előbbi mese származéka. A Nógrádi Pap Gyula által versbe szedett ponyvaváltozat elég lényeges változásokat mutat ugyan (csillagszemű juhászt farkas, medve és oroszlán vermébe vetik), de még itt sem kizárt az összefüggés lehetősége. A mesét számos idegen nyelvre lefordították: német, angol, holland és francia mellett megjelent finn, török, orosz és kínai nyelven is. Nemzetközi változatokat nem ismerünk. A Thompson által „orosz”-nak vélt párhuzam A. Lang „The Crimson Fairy Book”-jában (The Fairy Book Series) elírás; az itt közölt szöveg E. Sklarek német fordításának angol fordítása. – Irod. Arany László–Gyulai Pál: Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből (Pest, 1872; MNGY I.); Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág (III., Bp., 1896); Sklarek, E.: Ungarische Volksmärchen (Leipzig, 1901); Lang, A.: The Crimson Fairy Book (London, New York, Bombay and Calcutta, 1909); Szendrey Zsigmond (szerk.): Nagyszalontai gyűjtés (Bp., 1924; MNGY XIV.); Aarne, A.–Thompson, St.: The Types of the Folktale (Second Revision, Helsinki, 1961).

Nógrádi Pap Gyula ponyvanyomtatványként megjelent verses földolgozásának címlapja