csuha, kiscsuha

1. nyakig gombolt, ujjatlan bársony vagy kasmír mellény, férfi- és női díszruha, melyet gyöngyökkel, hímzéssel és díszgombokkal is díszítettek (Ormánság). – 2. rövid szűr. A szó oszmán-török eredetű, s ott gyapjúruha jelentésű. Első ismert magyar említése 1494–95-ből való, és tafota bélésű úri ruhát jelentett. Ennek bizonyára korán keletkezett paraszti megfelelője durva szűranyagból készült, mert egy 1515-ből származó adat szürke csuhát, s más 16–17. sz.-i adatok szűrcsuhát említenek. Így a paraszti csuha is egyike az esetenként szürke szűrposztóból készült gyapjúruháknak. A múlt században ez a szó néha már teljesen összeolvad a „szűr” jelentéssel: Heves, Nógrád és Gömör, valamint a Dráva mentén Somogy, Baranya és Szerém megyékben a szűr neve: csuha. – Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930); Papp László: A kecskeméti viselet múltja (Népr. Ért., 1930); Kiss Géza: Az ormánsági népviselet (Ethn., 1931); Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. században (Ethn., 1938).